Nem háború, hanem az özönvíz végzett a fejlett ősi kínai civilizációval

Évtizedes régészeti rejtélyt oldott meg egy új brit–kínai kutatás: nem hódítók, hanem a klímaváltozás okozta extrém áradások pusztították el a Jangce-völgyben virágzó, fejlett Sicsiaho (Shijiahe) kultúrát. Az Oxfordi Egyetem és a Kínai Földtudományi Egyetem tudósai egy barlangi cseppkő kémiai elemzésével rekonstruálták a térség 4000 évvel ezelőtti csapadéktörténetét, bizonyítva, hogy a hirtelen jött nedves periódus tette lakhatatlanná a vidéket.

A Sicsiaho civilizáció felemelkedése és rejtélyes hanyatlása

A Sicsiaho civilizáció a mai Kína területén a középső Jangce-vidékén fejlődött ki. Nagyszabású településeket építettek. Városfalakat emeltek. Palotákat és rituális központokat hoztak létre. Fejlett vízgazdálkodási rendszerekkel szabályozták a környezetüket. Jádeművességük és fazekasságuk a kor élvonalába tartozott. A társadalom stabilan működött. A régészeti leletek szervezett, hierarchikus közösség képét rajzolják ki.

A Sicsiaho civilizáció azonban egy évezreden belül összeomlott. lakói elhagyták a központi településeket. A régészek sokáig vitatták az okokat. Egyesek a Középső-síkság felől érkező támadók invázióját feltételezték. Mások éghajlati változásokra gyanakodtak. A döntő bizonyíték most egy barlang mélyéről került elő.

Cseppkövek mint a Sicsiahe civilizáció krónikái

Az Oxfordi Egyetem Földtudományi Tanszékének kutatói a Jangce-völgy középső szakaszán fekvő Hesang-barlang cseppköveit vizsgálták. A cseppkövek rétegről rétegre őrzik az egykori csapadék kémiai lenyomatát. A vízben oldott ásványi anyagok kalcium-karbonát formájában rakódnak le, és évről évre felépítik a képződményt.

A kutatók 925 nagy pontosságú mérést végeztek. Rétegenként datálták a mintákat. Így ezer évre visszamenően rekonstruálták az éves csapadékmennyiséget. Az adatsor valóságos esőzési évkönyvként működik.

Az eredmények három hosszú, kevés csapadékú időszakot mutattak ki, amikor az éves mennyiség 700 milliméter alatt maradt, és ezek 40–150 évig tartottak. Emellett két kifejezetten csapadékos periódust azonosítottak, amikor az éves érték meghaladta az 1000 millimétert, és 80–140 évig fennállt.

Árvizek és a Sicsiaho civilizáció összeomlása

A csapadékos időszakok nemcsak több esőt hoztak. A régészeti adatok szerint árvizek, kiterjedt vizes élőhelyek és a népesség számottevő csökkenése kísérte őket.

Körülbelül 3950 éve kezdődött a leghosszabb csapadékos periódus. A túlzott esőzés megnövelte a tavak kiterjedését a Jangce középső völgyében. Az alacsonyan fekvő területek elvizesedtek. A mezőgazdaságra és letelepülésre alkalmas földterület beszűkült.

A régészeti leletanyag ettől az időszaktól élesen csökken. A jelek szerint a népesség drámaian visszaesett, és évszázadokon át alacsony maradt. Az emberek elhagyták a városi központokat, és magasabban fekvő területekre költöztek. A Sicsiaho civilizáció így nem hirtelen fegyveres pusztítás, hanem elhúzódó környezeti hatás következtében omlott össze.

Tanulságok a jelen számára

A vizsgálat szerint a Sicsiaho civilizáció összeomlásának idején a legmagasabb éves csapadék körülbelül 1200 milliméter volt. Ez alacsonyabb, mint az elmúlt 120 évben mért, 1500 milliméteres csúcsérték.

A régió ma Kína egyik jelentős rizstermő területe. A modern vízgazdálkodás lehetővé teszi a nagyobb csapadék kezelését. Ugyanakkor a hőmérséklet-emelkedés fokozhatja a szélsőséges árvizek kockázatát.

A kutatók szerint a történet nemcsak az ősi társadalmak korlátozott alkalmazkodóképességét mutatja meg, hanem rávilágít a modern vízgazdálkodási infrastruktúra, a mezőgazdasági innováció és a kormányzási rendszerek kulcsszerepére is az éghajlati kockázatok mérséklésében.