Meglepő rokoni kapcsolatokat tárt fel egy 5500 éves svédországi kőkorszaki temető DNS-vizsgálata

Átírja a kőkorszaki temetkezési szokásokról alkotott eddigi elképzeléseket egy új archeogenetikai kutatás. A svédországi Gotland szigetén feltárt, 5500 éves vadászó-gyűjtögető temető csontvázainak DNS-elemzése kimutatta: a közös sírokba gyakran nem a szűk család tagjait, hanem távolabbi rokonokat temettek együtt. Az egyik legkülönlegesebb lelet egy tinédzser lány sírja, akinek a mellkasára az édesapja utólag exhumált csontjait helyezték.

Ajvide temető a skandináv vadászó gyűjtögetők világában

Nyugat-Svédország partjainál, Gotland szigetén fekszik Ajvide. A lelőhelyen 1983 óta összesen 85 sírt tártak fel a gödörmintás kerámia kultúra közösségéből. Ez a vadászó gyűjtögető társadalom mintegy 5500 éve élt a térségben.

Európa nagy részén ekkor már terjedt a földművelés. Skandináviában azonban egyes csoportok továbbra is vadászatból és halászatból éltek. A part menti közösségek főként fókavadászattal és halászattal biztosították megélhetésüket.

Ajvide legalább négy évszázadon át lakott maradt. A régészek a temető mellett több tonna kerámiát és állatcsontot találtak. A sírok közül nyolcban egynél több embert helyeztek örök nyugalomra.

Ajvide DNS-elemzés és a rokonsági háló

A kutatók sokáig úgy vélték, hogy az egy sírban fekvő emberek közeli rokonok voltak. A korszerű archeogenetikai vizsgálatok azonban árnyaltabb képet adtak.

Tiina Mattila, az Uppsalai Egyetem populációgenetikusa négy temetkezés genetikai elemzését vezette. Mint fogalmazott: szokatlan, hogy ilyen típusú vadászó gyűjtögető sírok maradjanak fenn, ezért a rokonsági viszonyokat vizsgáló tanulmányok ritkák és általában korlátozottak. Az eredményeket a Proceedings of the Royal Society B folyóirat közölte.

Az egyik sírban egy felnőtt nő csontváza feküdt két kisgyermek mellett. A DNS-elemzés kimutatta, hogy a gyermekek – egy fiú és egy lány –  testvérek voltak. A nő azonban nem az anyjuk volt. A genetikai adatok alapján lehetett az apjuk húga vagy féltestvérük.

Egy másik sírban egy fiút és egy lányt temettek el együtt. Harmadfokú rokonok voltak, vagyis genetikai állományuk körülbelül egy nyolcadán osztoztak. Valószínűleg unokatestvérek lehettek.

A harmadik sírban egy lány és egy fiatal nő feküdt. Ők szintén harmadfokú rokonok voltak, feltehetően unokatestvérek, vagy távolabbi nagynéni-szintű kapcsolat kötötte össze őket.

Az apa csontjai a lány sírjában

A negyedik sír különösen megrázó képet rajzol. Egy fiatal tinédzser lányt temettek el a hanyattfekve, kinyújtott testhelyzetben. Testén és mellette csontok halma feküdt. A genetikai vizsgálat igazolta, hogy ezek a csontok a lány apjához tartoztak.

Az apa halála valószínűleg korábban következett be. A közösség kiáshatta a csontjait, majd a lány sírjába helyezte őket. A gesztus tudatos döntést jelez, nem véletlen keveredést.

Helena Malmström, az Uppsalai Egyetem archeogenetikusa szerint az elemzés meglepő eredményt hozott: sok együtt eltemetett személy másod- vagy harmadfokú rokon volt, nem pedig elsőfokú, vagyis nem szülő és gyermek, illetve nem testvérek. Ez arra utal, hogy a közösség pontosan ismerte családi vonalait, és a tágabb rokonság is fontos szerepet játszott a temetkezési döntésekben.

A kutatók a teljes temető genetikai elemzését tervezik. Céljuk, hogy pontosabban rekonstruálják az ősi közösség társadalmi szerkezetét, élettörténetét és rítusait.