Évgyűrűk segítenek eldönteni, melyik Anglia legrégebbi kocsmája

Anglia számos történelmi fogadója több mint ezeréves múlttal büszkélkedik, egy új régészeti vizsgálat azonban megkérdőjelezte a legrégebbi kocsma címéért versengő vendéglátóhelyek állításait. James Wright épületrégész a történelmi épületek szerkezetének elemzése és a faanyagok évgyűrűinek vizsgálata alapján arra jutott, hogy az ország legrégebbi, ma is működő kocsmája a somerseti Norton St Philip településen található George Inn lehet, amelynek története a 14. század végéig nyúlik vissza.

Az angol műemlékvédelmi szervezetnek, a Historic Englandnak is dolgozó James Wright több mint két tucat olyan vendéglátóhely történetét vizsgálta meg, amelyek saját állításuk szerint Anglia legrégebbi kocsmái közé tartoznak. Wright hangsúlyozta, hogy egy épület középkori eredete önmagában még nem bizonyítja, hogy már akkor is kocsmaként vagy fogadóként működött, hiszen az évszázadok során többször is megváltozhatott egy-egy épület rendeltetése. Ahhoz, hogy egy vendéglátóhely valóban Anglia legrégebbi kocsmájának nevezhesse magát, azt is igazolni kellene, eredetileg is erre a célra emelték, és azóta megszakítás nélkül fogadóként vagy kocsmaként használják. A 15. század előtti időszakból azonban olyan kevés megbízható írásos és építészeti bizonyíték maradt fenn, hogy ezeknek a feltételeknek a teljesülését rendkívül nehéz igazolni. 

Wright a régészeti és levéltári források mellett dendrokronológiai vizsgálatokat is alkalmazott, amelyek a faanyagok évgyűrűinek elemzésével lehetővé teszik az egykori építkezések időpontjának meghatározását. A módszer különösen hasznos a középkori épületeknél, mivel az ácsok rendszerint röviddel a fák kivágása után fel is használták a faanyagot, így a kivágás időpontja az építkezés korára is utalhat.

A vizsgálatok alapján a somerseti George Inn bizonyult a legerősebb jelöltnek, amelynek kő- és faszerkezetei között a 14. század végéről származó épületelemek is fennmaradtak. A fogadót a közeli Hinton Priory szerzetesei alapították, és az építészeti bizonyítékok szerint az épület több mint hatszáz éve folyamatosan vendéglátóhelyként működhet. A kutató által összeállított listán a George Inn mellett a shropshire-i Ludlow városában található Bull Hotel, az 1426 körül épült shrewsburyi King's Head, valamint az 1432-re datált gloucesteri New Inn is szerepel. Wright szerint az összes rendelkezésre álló bizonyítékot figyelembe véve mindössze 12–16 olyan angliai vendéglátóhely azonosítható, amelynek működése valóban a középkorig vezethető vissza. 

A kutatás több közismert fogadó eredettörténetét is megkérdőjelezte, köztük a hertfordshire-i St Albans városában működő Ye Olde Fighting Cocks állítását, amely szerint az intézmény már 793-ban létezett. Wright rámutatott, hogy ez az évszám feltehetően 1926-ban jelent meg először egy képeslapon, így érdemes fenntartásokkal kezelni ezt az állítást. Az épület valójában 1400 körül kolostori galambdúcnak épülhetett, és csupán jóval később - feltehetően a 19. század első évtizedében - kezdett el kocsmaként funkcionálni. Hasonlóan kétséges a nyugat-yorkshire-i Bingley Arms és a buckinghamshire-i Royal Standard több mint ezeréves története, amelyek a viking hódítások, illetve Nagy Alfréd angolszász király koráig vezetik vissza eredetüket.

A történész arra is felhívta a figyelmet, hogy számos fogadó az 1086-ban összeállított Domesday Bookra, vagyis az angliai birtokviszonyokat felmérő összeírásra hivatkozik saját középkori eredetének bizonyítékaként. A dokumentumban azonban egyetlen kocsmát sem említenek, ezért az erre alapozott állítások történetileg nem megalapozottak, és Wright szerint inkább későbbi reklámfogásoknak tekinthetők. A kutató úgy véli, hogy az efféle eredettörténeteket gyakran a fogadósok, sörfőzdék és vendéglátóipari vállalkozások terjeszthették el, kihasználva, hogy a látogatók többsége nem ismeri a történelmi épületek pontos kormeghatározásának módszereit.