Kollégái emlékeztek vissza a nehéz természetű amerikai írónőre

2026. november 16.-Múlt-kor

A huszadik századi amerikai krimiirodalom egyik legjelentősebb, ám leginkább megosztó alakjának, Patricia Highsmith-nek az utolsó éveit és ellentmondásos személyiségét vizsgálja egy hamarosan bemutatásra kerülő életrajzi film, amelynek apropóján az egykori kiadói munkatársak idézték fel a nehéz természetű szerzővel kapcsolatos emlékeiket. A The Guardian brit napilap által közölt cikkben korábbi szerkesztők és publicisták számolnak be a Tom Ripley-regények alkotójának különc és gyakran kifejezetten kirekesztő viselkedéséről. A beszámolók egy olyan alkotó képét vázolják fel, akinek a zsenialitását mindvégig elismerte a szakma, emberi kapcsolatai azonban nagyrészt kudarcosak maradtak.

Összefoglaló
  • Egy friss mozifilm mutatja be Patricia Highsmith utolsó éveit Helen Mirren főszereplésével.
  • Az amerikai írónő nyíltan kirekesztő nézeteket vallott és sokszor kifejezetten ellenségesen viselkedett.
  • Sötét hangulatú művei az 1980-as évekre nagyrészt kiszorultak az amerikai könyvpiacról.
Fotó: Getty Images

Anton Corbijn "A Talent for Murder" című, Joanna Murray-Smith 2014-es színdarabjából adaptált új filmje az írónő utolsó, Svájcban töltött éveire fókuszál. A Helen Mirren által megformált Highsmith a történet szerint a kilencvenes évek közepén egy elszigetelt, bunkerszerű svájci otthonban él, ahol egy fiatal amerikai szerkesztő próbálja rávenni egy utolsó Ripley-regény megírására.

Bár a film alapvetése fikciós, a környezet kialakítása – beleértve az írónő láncdohányzását, csigaszenvedélyét és fegyvergyűjteményét – hűen tükrözi a valóságot. Az alkotás apropóján megszólaló Otto Penzler amerikai könyvkiadó megerősítette a film által sugallt miszantróp képet, felidézve egy 1984-es könyvesbolti találkozót, amelyen Highsmith kifejezetten ridegen viselkedett a rajongóival. Penzler visszaemlékezése szerint az írónő nyíltan elzárkózott az alapvető társadalmi udvariassági formáktól is, egy alkalommal például szándékosan a földre dobta a neki szánt üdvözlő virágokat.

Az írónő halála után nyilvánosságra került magánjellegű feljegyzések egyértelműen megerősítették a kortársak által tapasztalt előítéletes gondolkodásmódot. A svájci Diogenes kiadó által gondozott, mintegy ötvenhat kötetnyi napló és levelezés feldolgozása során a kutatók nyílt rasszizmusra és antiszemitizmusra utaló bejegyzéseket is találtak.

Anna von Planta, Highsmith svájci szerkesztője a naplók 2021-es kiadása kapcsán megjegyezte, hogy bár igyekeztek hűen tükrözni az írónő nézeteit, a legszélsőségesebb megnyilvánulásokat szerkesztői döntés alapján kihagyták a publikált anyagból. Penzler egyetértett ezzel az értékeléssel, hangsúlyozva, hogy Highsmith gyűlölete széles körű volt, és jelentős mértékben kiterjedt a nőkre is. Ezzel szemben Gary Fisketjon, az írónő utolsó amerikai szerkesztője békésebb munkakapcsolatról számolt be, kiemelve, hogy Highsmith elfogadta a szakmai javaslatokat, és kifejezetten élvezte a New York-i irodalmi élet megfigyelését.

Személyiségének nehézségei ellenére az irodalmi szakma elismerte Highsmith kivételes írói tehetségét, amely a kegyetlenség és a pszichológiai manipuláció mesteri ábrázolásában nyilvánult meg. Míg azonban Európában mindvégig jelentős olvasótábort tudhatott magáénak – Németországban még a kései regényei is tízezres példányszámban keltek el –, az Egyesült Államokban az 1960-as évektől fokozatosan elveszítette a közönségét.

Amerikai ügynökeinek értékelése szerint a regényei túlságosan finomkodóak, a karakterei pedig – különösen a gyilkosságokat egyre inkább élvező Tom Ripley – túlságosan ellenszenvesek voltak a tengerentúli tömegpiac számára. Ennek következtében a nyolcvanas évekre amerikai kiadó nélkül maradt, és a könyvei nagyrészt hozzáférhetetlenné váltak az amerikai olvasók számára. A helyzet csak a halála után, az 1998-as WW Norton-féle újrakiadásokkal, majd az 1999-es A tehetséges Mr. Ripley című mozifilm sikerével változott meg.

Patricia Highsmith (1921–1995) texasi születésű írónő a 20. századi pszichológiai thrillerek egyik legfontosabb megújítója volt. Karrierje 1950-ben indult a Két idegen a vonaton (Strangers on a Train) című regénnyel, amelyet Alfred Hitchcock filmesített meg, azonnali nemzetközi hírnevet hozva a szerzőnek. Második könyve, a Claire Morgan álnéven kiadott A só ára (The Price of Salt) a leszbikus irodalom egyik alapművévé vált.

Legismertebb karaktere, a szociopata hajlamú, de elbűvölő Tom Ripley összesen öt regényben szerepelt, amelyekben Highsmith a hagyományos bűnügyi irodalom erkölcsi kódexeivel szakítva, gyakran büntetlenül hagyta a gyilkost. Az írónő élete nagy részét európai önkéntes száműzetésben (Angliában, Franciaországban, majd Svájcban) töltötte, mivel a korabeli amerikai társadalom erkölcsi elvárásaival és saját szexualitásával is folyamatos küzdelmet folytatott. A most bemutatásra kerülő film és a kapcsolódó visszaemlékezések is igazolják, hogy a szerző személyisége éppoly sötét és kiismerhetetlen volt, mint legsikeresebb irodalmi teremtményeié.