Kivételes állapotú kőbaltát találtak egy őskori toszkánai termálfürdőben

2026. november 16.-Múlt-kor

Egy épségben maradt, ritka zöldkőből készült neolitikus kőbaltát hoztak felszínre az olasz régészek a toszkánai Sorano település termálvizes területén. Az Intoscana olasz regionális hírportál beszámolója szerint a lelet az olasz kulturális minisztérium által engedélyezett, harmadik éve tartó régészeti ásatási szezon során került elő. A felfedezés megerősíti a terület őskori szakrális jelentőségét és a termálvízforrások köré szerveződő korai emberi tevékenységek komplexitását.

Összefoglaló
  • Ép neolitikus kőbaltát találtak a toszkánai Sorano közelében.
  • A ritka zöldkőből készült eszköz nagy valószínűséggel szimbolikus, kultikus célokat szolgált.
  • A lelet egy Kr. e. 5. évezredi, termálvízforrásra épült őskori medence területéről került elő.

A soranói régészeti lelőhely a 15. századi, a Santa Maria dell'Aquila-templom szerzetesei által használt „Bagno dei Frati” (Szerzetesek fürdője) nevű történelmi medence alatt helyezkedik el. A kutatások egy hatalmas, mintegy 320 négyzetméter kiterjedésű és 3,6 méter mély mésztufaüregben zajlanak.

A Firenzei Egyetem és a Siena-Grosseto-Arezzo Örökségvédelmi Felügyelőség közös munkája a legmodernebb 3D-dokumentációs és fotogrammetriai eljárásokkal kíséri végig a feltárást. A szakemberek a korábbi ásatások során az üreg alján egy 2,6-szor 2,2 méteres, travertin és tufa tömbökből épített elliptikus szerkezetet azonosítottak, amely egy korábban dokumentálatlan, ősi termálvízforrásra épült.

A mésztufaüregből származó szerves maradványok radiokarbonos kormeghatározása a kőépítmény kialakítását a neolitikum idejére, Kr. e. 4495 és 4335 közé datálta. A jelenlegi, harmadik ásatási fázis legjelentősebb lelete az itt talált kisméretű zöldkő balta. Az eszköz rendkívül finoman csiszolt, polírozott, és ami a legfontosabb, teljesen ép, használatnak semmilyen nyoma nem látszik rajta, sőt, eredeti élességét a mai napig megőrizte. A kőzettani elemzések kimutatták, hogy a balta anyaga eklogit, egy ritka kőzet, amely szinte biztosan a Nyugati-Alpok kitermelőhelyeiről származik.

A toszkánai régióban ritkaságnak számító, érintetlen élű eklogitbalta fizikai állapota és anyagának származási helye egyértelműen a tárgy magas szimbolikus értékére utal. A neolitikumban az ehhez hasonló presztízstárgyak a társadalmi, politikai és vallási hatalom jelképei voltak. A használat nyomainak hiánya arra enged következtetni, hogy az eszközt rituális célokra készítették, feltehetően temetési szertartásokhoz vagy olyan szakrális helyszíneken végzett áldozatokhoz, amelyeket a természetfeletti világgal való kapcsolattartás színtereinek tartottak, mint amilyenek a források, vízesések és mocsarak.

A szakrális tér teóriáját erősíti a medence körül azonosított állatcsontok összetétele is. A régészek nagy számban találtak háziasított állatoktól (szarvasmarha, sertés, juh, ló és kutya) származó maradványokat, míg a vadon élő fajok (szarvas, őz, róka) csupán elenyésző mértékben voltak jelen. Az ember által épített kőszerkezetek és a leletanyag jellege azt sugallja, hogy a termálvízforrásnál specifikus rituális vagy gyógyító tevékenységek zajlottak. A barlangrendszer jelentős része még feltáratlan, így a további kutatások várhatóan pontosítják majd a helyszín szakrális és mindennapi funkcióinak arányát.