Dániai őskori csontváz őrzi a neolitikus forradalom nyomait
Egy hatezer évvel ezelőtt élt halász-vadász férfi csontvázának modern vizsgálata enged páratlan bepillantást a neolitikus forradalom társadalmi folyamataiba. A Göteborgi Egyetem és a Leibniz Régészeti Központ kutatóinak tanulmánya rávilágít arra, hogy a helyi őslakosság tagjai miként alkalmazkodtak a délnyugatról érkező első földműves közösségek megjelenéséhez.
- A kutatók egy hatezer éves, Dániában feltárt vadászó-gyűjtögető férfi maradványait vizsgálták meg.
- A Rødhalsi ember néven ismert egyén a mezolitikum és neolitikum határán élt.
A Dániához tartozó Sejerø szigetén feltárt, Rødhalsi emberként ismert csontváz egy olyan kagylóhalomból került elő, amelyet a tengeri erőforrásokra támaszkodó korai közösségek hagytak hátra. A negyven évet megélt férfi biológiai maradványait szénizotópos kormeghatározás segítségével elemezték a szakemberek. Az adatok alapján az egyén valamikor Kr. e. 3900 körül élt, abban az időszakban, amikor a közeli Sjælland szigetén már megjelentek a mezőgazdasággal foglalkozó embercsoportok. Az ősi DNS-elemzés ugyanakkor egyértelműen kimutatta, hogy a férfi genetikailag nem a jövevényekhez, hanem a nyugat-európai vadászó-gyűjtögető őslakossághoz tartozott.
Az életmódváltás legpontosabb bizonyítékait a csontokon elvégzett többizotópos ökológiai vizsgálatok szolgáltatták. A kémiai markerek elemzése feltárta, hogy a férfi étrendje jelentősen átalakult az élete során. Gyermekkorában szinte kizárólag a tengeri erőforrásokra, halakra és tengeri emlősökre támaszkodott, ahogyan az ősei is évszázadokon keresztül tették. Serdülőkorától és felnőttkorától kezdve azonban a szárazföldi eredetű táplálékok aránya drasztikusan megnőtt a fogyasztásában. Bár a halászatot soha nem hagyta abba teljesen, a táplálkozásbeli eltolódás a földművesek terményeinek és állatainak fokozatos átvételére utal.

A táplálkozási szokások megváltozása mellett a temetkezési rítus is az új betelepülőkkel való szoros kapcsolatra utal. A Rødhalsi ember sírja sokkal több hasonlóságot mutat a kora neolitikus földművesek temetkezési szokásaival, mint a késő mezolitikus vadászó-gyűjtögető hagyományokkal. Anders Fischer, a kutatás vezetője rámutatott, hogy a lelet az első generációs együttélés ritka, közvetlen bizonyítéka. A férfi nem menekült el a terjeszkedő gazdálkodók elől, de nem is olvadt be közéjük teljesen, hanem a két kultúra elemeit ötvözve élte le az életét. Ez a fajta egyéni alkalmazkodás egy teljesen új túlélési stratégiát jelentett a korabeli észak-európai térségben.
Ez is érdekelhet
A neolitikus forradalom az emberiség történetének egyik legjelentősebb technológiai és társadalmi fordulópontja volt. A folyamat eredetileg a Közel-Keletről indult, majd évezredek alatt fokozatosan terjedt el az európai kontinensen, és alapjaiban formálta át a vadászó-gyűjtögető közösségek életmódját. A növénytermesztés, az állattenyésztés és a letelepedett életforma megjelenése idővel robbanásszerű népességnövekedést eredményezett. Észak-Európában, így a mai Dánia területén ez az átmenet viszonylag későn, a Kr. e. 4. évezred fordulóján ment végbe. A délről érkező földművesek felbukkanása hatalmas nyomást gyakorolt a halászatból élő, a tengerparti marginális területekre szoruló őslakosságra.
A régészeti leletanyag alapján a korai vadászó-gyűjtögető közösségek sok esetben hirtelen tűntek el az új technológiákat birtokló csoportok érkezésével. A történészek és régészek sokáig vitáztak arról, hogy ez az eltűnés erőszakos konfliktusok, behurcolt járványok vagy a fokozatos demográfiai beolvadás eredménye volt-e. A Sejerø szigetén talált csontváz azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert mikroszinten, egyetlen egyén sorsán keresztül ábrázolja a globális folyamatot. A Rødhalsi ember esete igazolja, hogy a békés interakció, valamint az árucikkek és a kulturális szokások cseréje is reális alternatíva volt az őslakosság számára. Bár a vadászó-gyűjtögető életmód végül elkerülhetetlenül visszaszorult, az átmenet évtizedekig tartó, komplex társadalmi alkalmazkodást is magában foglalt.
