A társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásáról tudósítanak az őskori csehországi sírok
A zsinegdíszes kerámia kultúrájához tartozó őskori temetkezések átfogó vizsgálata rávilágított arra, miként alakultak ki a társadalmi és vagyoni egyenlőtlenségek a korai európai pásztorközösségekben. A Koppenhágai Egyetem és a Max Planck Intézet kutatói genetikai és antropológiai adatokat vetettek össze a sírok gazdagságával a társadalmi mobilitás változásainak nyomon követésére.
- A kutatók közel háromszáz csehországi rézkori temetkezést vizsgáltak meg DNS-elemzés és vagyonbecslés segítségével.
- A zsinegdíszes kerámia kultúrájában a vagyoni különbségek a Kr. e. 3. évezredben fokozatosan mélyültek el.
- A presztízstárgyak és a gazdag gyermeksírok egyértelműen a társadalmi rétegződés megszilárdulását jelzik.
Mikkel Nørtoft és Adam Rohrlach kutatók összesen 296, a Kr. e. 2900 és 2300 közötti időszakra datálható csehországi sírt vizsgáltak meg. A projekt során a QuantWealth nevű kvantitatív módszert alkalmazták, amely több szempont alapján pontozza a temetkezések gazdagságát. Az eljárás figyelembe veszi a sírmellékletek ritkaságát, az előállításukhoz szükséges szaktudást, valamint a nyersanyagok származási távolságát.
A szakemberek ezen felül értékelték a sírgödrök mélységét és a halott mellé helyezett hús mennyiségét is. Ezeket a vagyoni mutatókat azután összevetették az elhunytak DNS-profiljával, apai leszármazási vonalával, életkorával, nemével és egészségügyi állapotával.
A térség első pásztorközösségei Kr. e. 2900 és 2700 között telepedtek le a mai Csehország területén, közvetlenül egy klimatikus következményekkel járó vulkánkitörést követő zord időszak után. A legkorábbi sírok viszonylag kevés mellékletet tartalmaznak, mivel a közösségek inkább a földhalmok emelésére és a közös rituálékra helyezték a hangsúlyt. Ebben az időszakban a vagyoni különbségek csekélyek voltak, és elsősorban az életkor határozta meg a társadalmi státuszt, amelyben az idősebbek nagyobb megbecsülésnek örvendtek. A politikai hatalom több, a keleti sztyeppékről származó apai vonal között oszlott meg, miközben a nemek közötti egyenlőtlenség alacsony maradt.
A Kr. e. 2700 és 2500 közötti időszakban egy új apai leszármazási vonal jelent meg, ami komoly társadalmi átalakulást indított el. A temetkezések egyfajta presztízsversennyé váltak, a sírokba több értékes tárgy és feláldozott állat került, a távolsági kereskedelmi hálózatok pedig jelentősen kibővültek. A férfiak egyértelműen gazdagabb sírmellékleteket kaptak a nőknél, és a fiatal felnőttek váltak a temetkezési rítusok leggyakoribb alanyaivá. Bár a társadalmi versengés fokozódott, a csontvázakon nem találtak az erőszakos konfliktusok növekedésére utaló egyértelmű nyomokat. A kutatócsoport feltételezi, hogy a rivalizálás elsősorban a temetési lakomákon és a javak reprezentatív felhalmozásán keresztül nyilvánult meg.
A vizsgált korszak végére, a Kr. e. 2500 és 2300 közötti évekre az újonnan érkezett leszármazási vonal teljesen dominánssá vált a temetkezési anyagban. Ekkor jelentek meg a kiemelkedően gazdag gyermeksírok is, amelyek a vagyon generációk közötti, családon belüli öröklődésének egyértelmű bizonyítékai.
A tanulmányban bemutatott leggazdagabb temetkezés egy čachovicei lelőhelyről származó kislányé, akit egy ritka réz nyakpereccel hantoltak el. Nørtoft értelmezése szerint a szülők a jövőbeli házassági tárgyalások során próbálhatták növelni gyermekeik státuszát a drága ékszerekkel. Ezek a nyakperecek a későbbi bronzkorban és vaskorban a felső társadalmi rétegek általános szimbólumaivá váltak Európa-szerte.
Ez is érdekelhet
A zsinegdíszes kerámia kultúrája a Kr. e. 3. évezred első felében hatalmas területen terjedt el, jelentősen átalakítva a kontinens demográfiai és kulturális arculatát. Ezek a populációk a keleti sztyeppékről érkező, pásztorkodó gödörsíros kultúra genetikai állományát hordozták, és kulcsszerepet játszottak az indoeurópai nyelvek elterjesztésében.
A csehországi adatok azt mutatják, hogy a vándorló közösségek nem egy eleve rögzült osztálytársadalmat hoztak magukkal, hanem egy olyan rugalmas rendszert, amely hosszú ideig magas társadalmi mobilitást tett lehetővé. Az örökletes egyenlőtlenség csak az időszak legvégén, az őket felváltó harangedényes kultúra és a bronzkori dinasztiák kialakulása előtt szilárdult meg Közép-Európában.