Egy 18. századi mikve köré épül Oświęcim zsidó örökségét bemutató új kiállítása
Egy egyedülálló, 18. századi fából készült mikve maradványai adják a magját annak az új kiállítótérnek, amely a lengyelországi Oświęcim város zsidó közösségének történetét mutatja majd be. Az oświęcimi önkormányzat a helyi Vármúzeumot bízta meg a „Zsidó kulturális örökség megőrzése Oświęcimben” elnevezésű projekt lebonyolításával. Wioletta Oleś, a múzeum igazgatója a sajtónak adott nyilatkozatában megerősítette, hogy a védőépület és a kiállítótér kivitelezése a tervek szerint 2027-ben kezdődik meg.
- Új kiállítási pavilont építenek a lengyelországi Oświęcim zsidó közösségének történetéről.
- A tárlat központjában egy 2023-ban felfedezett, 18. századi fa rituális fürdő maradványai állnak.
- Az építkezés várhatóan 2027-ben kezdődik a lerombolt Nagy Zsinagóga emlékparkja közelében.
Az új múzeumi komplexum építészeti terveit november végére véglegesítik a szakemberek, párhuzamosan az állandó kiállítás arculatának kialakításával. Az intézmény már kiírta a tárlat megtervezésére vonatkozó közbeszerzési eljárást, amelyre hat ajánlat érkezett be, ezeknek a kiértékelése jelenleg is folyamatban van. A kiállítási koncepciót a nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező Nizio Design International tervezőiroda dolgozta ki. Wioletta Oleś a PAP hírügynökségnek elmondta, hogy a tényleges építkezés jövőre megindul, de a munkálatok befejezése és a kiállítás végleges installálása minden bizonnyal csak egy későbbi időpontban valósul meg.

A tervezett, hatszáz négyzetméteres, kétszintes pavilon a Soła folyó partján fekvő városi sétányon, a Nagy Zsinagóga Emlékparkjának közvetlen szomszédságában kap helyet. A látogatói útvonalat úgy alakítják ki, hogy az fokozatosan vezesse a vendégeket a kiállítás szívéhez, az eredeti 18. századi mikve fa relikviáihoz. Ezeket a kivételes állapotban megőrződött, vallási célú fürdőmaradványokat 2023-ban, egy véletlen régészeti feltárás során, építési munkálatok közben találták meg a szakemberek. A tárlat a zsidó közösség története mellett bemutatja azokat a régészeti leleteket is, amelyeket a mikve környezetében tártak fel, köztük olyan tárgyakat is, amelyek nem kötődnek szorosan a helyi zsidó kultúrához.
A lengyel területeken a rituális fürdők (mikvék) történelmileg általában önálló épületekként működtek, de szerves komplexumot alkottak a zsidó hitélet más fontos intézményeivel, például a zsinagógákkal vagy a tanulásházakkal. Oświęcimben a vízbe merítkezés rituális tisztulást szolgáló gyakorlata évszázadokon át a zsidó vallási törvények egyik legszigorúbban betartott eleme volt. Az 1860-as és 1870-es évek fordulóján egy korábbi imaház helyén épült fel a város tekintélyes Nagy Zsinagógája, amely egészen a második világháborúig a közösség vallási központjaként funkcionált.
Ez is érdekelhet
A város zsidó betelepülése a 16. században kezdődött meg, amikor az első családok letelepedtek a térségben. Az Oświęcimbe érkező zsidók a jiddis Oszpicin (vendégek) néven illették a települést, amely hamarosan jelentős vallási és kereskedelmi központtá vált. A 20. század hajnalára a zsidó lakosság száma olyan dinamikusan növekedett, hogy arányuk meghaladta a város teljes népességének felét, mélyen integrálódva a helyi társadalom szövetébe.
A pezsgő oświęcimi zsidó életet a második világháború és a nemzetiszocialista megszállás pusztította el végérvényesen. A német csapatok röviddel az 1939-es invázió után felgyújtották és lerombolták a Nagy Zsinagógát, a holokauszt során pedig a város szinte teljes zsidó lakosságát meggyilkolták. Oświęcim neve a világtörténelemben a határában felépített, az iparszerű népirtás szimbólumává vált auschwitzi koncentrációs és megsemmisítő tábor révén vált ismertté, miközben az eredeti, évszázados zsidó település emlékezete nagyrészt háttérbe szorult. Az újonnan felépülő kiállítótér a mikve maradványaival ezt az elpusztított szellemi és fizikai örökséget kívánja visszahozni a köztudatba.