Libanon veszélyeztetett ókori örökségét rekonstruálja egy új képzőművészeti installáció
Egy 13. századi, római kori romokból emelt libanoni muszlim szentélyt rekonstruál az az új képzőművészeti installáció, amely az első Frieze Abu Dhabi Artist Award elismerésben részesült. A díjat az egyre ismertebbé váló libanoni alkotó, Dala Nasser vehette át a közel-keleti történelmi örökség fizikai sérülékenységére reflektáló művéért; a projekt aktualitását a térségben zajló fegyveres konfliktusok, különösen az izraeli légicsapások által fenyegetett régészeti lelőhelyek védelmének kérdése adja.
- A libanoni Dala Nasser nyerte az első Frieze Abu Dhabi Artist Award díjat egy történelmi installációval.
- Az alkotás a Baalbek melletti 13. századi Kubbat Durisz muszlim szentély szerkezetét idézi meg.
- Az eredeti műemlék ókori római romokból, köztük a Jupiter-templom gránitoszlopokból épült.
A „Kubbat Durisz” címet viselő installáció, amelyet a művészeti vásár átriumában állítanak fel, egy faszerkezetes vázból áll, amely a Bejrúttól északkeletre, Baalbek közelében található eredeti műemlék felépítését imitálja. A vázra a művész az eredeti romok felületéről készített faszenes dörzsöléseket (frottázsokat) helyezett el szöveteken, amelyeket hamuval, nyers agyaggal és terrakottával festett meg. A műalkotás egyszerre szolgál a történelmi tér fizikai lenyomataként és a kulturális emlékezet vizuális mementójaként.
Az installáció névadója, a Kubbat Durisz szentély a libanoni történelem kulturális rétegződésének kivételes példája. A 13. században emelt muszlim kegyhely egyedülálló módon két különböző ókori római helyszín építőelemeit ötvözi. A tetőszerkezetet alkotó mészkő szarkofágokat, amelyek egy közeli nekropoliszból származnak, a baalbeki monumentális Jupiter-templom masszív gránitoszlopai tartják. Dala Nasser a The Art Newspaper portálnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy az alkotás célja ezen rétegzett, a 2. századtól napjainkig formálódó kulturális és vallási történelem „igazmondó” ábrázolása, szemben a korábbi, idealizált nyugati ábrázolásokkal.
A művész rámutatott, hogy a helyszínt korábban már számos alkotó feldolgozta, azonban ezek a megközelítések gyakran problémásak voltak. Az orientalista festményektől kezdve egészen Gertrude Bell brit utazó és régész híres, lóháton készült jelmezes fotójáig a műemlék nyugati ábrázolásai jellemzően torzított képet festettek a valóságról. Nasser korábbi munkái – mint például az „Adonisz folyó” (2023) és a „Kánai menyegző” (2024) – szintén arra tettek kísérletet, hogy lebontsák azokat a nyugat-ázsiai tájakra vonatkozó európai kliséket, amelyek az ottani helyszíneket európai vidéki idillként vagy romantikus díszletként ábrázolták, elárulva az alkotók helyismeretének hiányát.
Ez is érdekelhet
Nasser régészeti frottázstechnikája tudatos kísérlet a történelmi helyszínek veszélyeztetettségének dokumentálására és a pusztulás kockázatának tudatosítására. A módszer, amely közvetlenül a műemlékek felületével lép kapcsolatba, a fizikai valóság megőrzését szolgálja egy olyan régióban, ahol a kulturális artefaktumok folyamatos törlés veszélyének vannak kitéve. A művész szerint a Kubbat Durisz fizikailag is hordozza mindannak a bizonyítékát, amit az évszázadok során elszenvedett, beleértve a legújabb kori sérülések hegeit is.
A térség kulturális örökségét fenyegető közvetlen fizikai veszélyt jól példázza a szentély közelmúltbeli története. Az izraeli-libanoni fegyveres konfliktusok során az épület több ízben is károsodott. A 2006-os háború alatt egy izraeli légicsapás kimozdította a szentély egyik kövét, 2024. október 15-én pedig újabb bombázások okoztak kisebb sérüléseket a szerkezetben. A Frieze Abu Dhabi Artist Award nyertes alkotása így nemcsak egy ókori és középkori építészeti bravúr előtt tiszteleg, hanem felhívja a nemzetközi figyelmet a Közel-Kelet felbecsülhetetlen értékű, ám a modern háborúk által folyamatosan pusztított történelmi örökségére.