Libanon veszélyeztetett ókori örökségét rekonstruálja egy új képzőművészeti installáció

2026. november 16.-Múlt-kor

Egy 13. századi, római kori romokból emelt libanoni muszlim szentélyt rekonstruál az az új képzőművészeti installáció, amely az első Frieze Abu Dhabi Artist Award elismerésben részesült. A díjat az egyre ismertebbé váló libanoni alkotó, Dala Nasser vehette át a közel-keleti történelmi örökség fizikai sérülékenységére reflektáló művéért; a projekt aktualitását a térségben zajló fegyveres konfliktusok, különösen az izraeli légicsapások által fenyegetett régészeti lelőhelyek védelmének kérdése adja.

Összefoglaló
  • A libanoni Dala Nasser nyerte az első Frieze Abu Dhabi Artist Award díjat egy történelmi installációval.
  • Az alkotás a Baalbek melletti 13. századi Kubbat Durisz muszlim szentély szerkezetét idézi meg.
  • Az eredeti műemlék ókori római romokból, köztük a Jupiter-templom gránitoszlopokból épült.

A „Kubbat Durisz” címet viselő installáció, amelyet a művészeti vásár átriumában állítanak fel, egy faszerkezetes vázból áll, amely a Bejrúttól északkeletre, Baalbek közelében található eredeti műemlék felépítését imitálja. A vázra a művész az eredeti romok felületéről készített faszenes dörzsöléseket (frottázsokat) helyezett el szöveteken, amelyeket hamuval, nyers agyaggal és terrakottával festett meg. A műalkotás egyszerre szolgál a történelmi tér fizikai lenyomataként és a kulturális emlékezet vizuális mementójaként.

Az installáció névadója, a Kubbat Durisz szentély a libanoni történelem kulturális rétegződésének kivételes példája. A 13. században emelt muszlim kegyhely egyedülálló módon két különböző ókori római helyszín építőelemeit ötvözi. A tetőszerkezetet alkotó mészkő szarkofágokat, amelyek egy közeli nekropoliszból származnak, a baalbeki monumentális Jupiter-templom masszív gránitoszlopai tartják. Dala Nasser a The Art Newspaper portálnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy az alkotás célja ezen rétegzett, a 2. századtól napjainkig formálódó kulturális és vallási történelem „igazmondó” ábrázolása, szemben a korábbi, idealizált nyugati ábrázolásokkal.

A művész rámutatott, hogy a helyszínt korábban már számos alkotó feldolgozta, azonban ezek a megközelítések gyakran problémásak voltak. Az orientalista festményektől kezdve egészen Gertrude Bell brit utazó és régész híres, lóháton készült jelmezes fotójáig a műemlék nyugati ábrázolásai jellemzően torzított képet festettek a valóságról. Nasser korábbi munkái – mint például az „Adonisz folyó” (2023) és a „Kánai menyegző” (2024) – szintén arra tettek kísérletet, hogy lebontsák azokat a nyugat-ázsiai tájakra vonatkozó európai kliséket, amelyek az ottani helyszíneket európai vidéki idillként vagy romantikus díszletként ábrázolták, elárulva az alkotók helyismeretének hiányát.

Nasser régészeti frottázstechnikája tudatos kísérlet a történelmi helyszínek veszélyeztetettségének dokumentálására és a pusztulás kockázatának tudatosítására. A módszer, amely közvetlenül a műemlékek felületével lép kapcsolatba, a fizikai valóság megőrzését szolgálja egy olyan régióban, ahol a kulturális artefaktumok folyamatos törlés veszélyének vannak kitéve. A művész szerint a Kubbat Durisz fizikailag is hordozza mindannak a bizonyítékát, amit az évszázadok során elszenvedett, beleértve a legújabb kori sérülések hegeit is.

A térség kulturális örökségét fenyegető közvetlen fizikai veszélyt jól példázza a szentély közelmúltbeli története. Az izraeli-libanoni fegyveres konfliktusok során az épület több ízben is károsodott. A 2006-os háború alatt egy izraeli légicsapás kimozdította a szentély egyik kövét, 2024. október 15-én pedig újabb bombázások okoztak kisebb sérüléseket a szerkezetben. A Frieze Abu Dhabi Artist Award nyertes alkotása így nemcsak egy ókori és középkori építészeti bravúr előtt tiszteleg, hanem felhívja a nemzetközi figyelmet a Közel-Kelet felbecsülhetetlen értékű, ám a modern háborúk által folyamatosan pusztított történelmi örökségére.