Dél-uráli nomádok harcolhattak Nagy Sándor seregei ellen
A dél-uráli régióban élt kora vaskori nomád törzsek harcosai valószínűleg zsoldosként vettek részt az Óperzsa Birodalom Nagy Sándor elleni háborúiban. Az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa szerint a térség gazdag kurgánjaiban feltárt perzsa luxuscikkek nem hagyományos kereskedelem, hanem diplomáciai kapcsolatok és katonai szolgálat révén kerültek a sztyeppére.
- Az orosz kutatók szerint az uráli lovasok perzsa zsoldban harcolhattak a makedónok ellen.
- Az Akhaimenida kincsek diplomáciai ajándékként kerülhettek a filippovkai kurgánokba a Kr. e. 4. században.
- A régészek egy több mint ötszáz tárgyból álló, páratlan lóáldozati leletegyüttest is feltártak.
Szergej Szirotyin, az Orosz Tudományos Akadémia szkíta-szarmata régészettel foglalkozó osztályának munkatársa a Kr. e. 4. századi filippovkai leletkör kapcsán vázolta fel az új katonai és diplomáciai összefüggéseket. A szakember megállapította, hogy az Akhaimenida-dinasztia uralkodói nagy valószínűséggel katonai zsoldosként alkalmazták a dél-uráli lovas nomádokat a makedón hódítók elleni védekezés során.
A korábbi kutatások a kurgánokban talált perzsa luxuscikkek jelenlétét gyakran élénk kereskedelmi kapcsolatokkal magyarázták. A legújabb leletanyagok elemzése azonban rávilágított arra, hogy a perzsa királyi műhelyekből származó ötvösmunkák nem képezték kereskedelem tárgyát, így azok sokkal inkább dinasztikus házasságok hozományaként vagy diplomáciai ajándékként kerülhettek a nomád elit birtokába.
A szakirodalom a filippovkai halomsírok alkotóit gyakran a szarmatákhoz köti, a régészeti és történeti adatok azonban ezt az azonosítást némileg árnyalják. Szirotyin magyarázata alapján a szarmata etnonim a Kr. e. 3. századnál korábban nem jelenik meg az antik forrásokban, így az említett uráli törzsek kronológiailag és kulturálisan is a szarmaták elődeinek tekinthetők. Jóllehet antropológiai szempontból szoros rokonságban álltak a későbbi szarmata népességgel, a filippovkai leletkör egyértelműen egy korábbi, önálló régészeti kultúrához tartozik. A kurgánok 1986 óta zajló kutatása során a szakemberek olyan gazdag nomád elit temetkezéseket tártak fel, amelyek pompájukban a híres királyi szkíta sírokkal vetekednek.
A régészeti munkálatok jelenleg is folytatódnak a Viszokaja Mogila–Sztyugyenyikin Mar lelőhelyen, ahol a kutatók a régió eddigi legnagyobb áldozati komplexumát azonosították. A Dél-Urál legméretesebb kurgánjától harminc méterre egy több mint ötszáz tárgyból álló, lovas felszereléseket tartalmazó leletegyüttes került elő. Az előzetes vizsgálatok szerint ezek az eszközök a nomád arisztokrácia legfelsőbb rétegeihez tartoztak, a lelet pedig mind volumenét, mind jellegét tekintve egyedülálló Kelet-Európában. A feltárt hatalmas mennyiségű csontanyag oszteológiai elemzése jelenleg is zajlik, az eddigi adatok pedig azt mutatják, hogy a feláldozott lovak egy része feltehetően nem helyi, uráli tenyésztésű volt.
A páratlan leletanyagot az Orenburgi Kormányzói Helytörténeti Múzeum, valamint az Ufai Tudományos Központ R. G. Kuzejev Etnológiai Kutatóintézete őrzi és vizsgálja. Alekszandr Usakov, az orenburgi intézmény igazgatója és Olga Melnyikova muzeológus a RIA Novosztyi hírügynökségnek elmondta, hogy a tárgyakat az eredeti feltárási kontextusuknak megfelelően állították ki a nagyközönség számára.
A legkülönlegesebb műtárgyak közé tartozik egy aranyberakásos vaskard, egy ezüst- és aranylemezekkel borított fatál, valamint egy több mint ötszáz kilogramm súlyú, ragadozómadár-fejekkel díszített bronzüst. A szakemberek a tanácskozáson felhívták a figyelmet arra is, hogy a kurgánokat továbbra is komolyan veszélyeztetik az illegális kincskeresők, ami ellen a hatósági fellépés mellett elsősorban a fiatal generációk edukációjával próbálnak védekezni.
Ez is érdekelhet
A Kr. e. 4. század második fele az ókori történelem egyik legviharosabb időszaka volt, amelyet Nagy Sándor makedón király perzsa hadjárata határozott meg. A Kr. e. 550 körül alapított Akhaimenida Birodalom fénykorában a Balkán-félszigettől egészen az Indus völgyéig terjedt, hadserege pedig a meghódított vagy szövetséges népek hatalmas tömegeit integrálta. A perzsa uralkodók, különösen a birodalom végnapjaiban uralkodó III. Dareiosz, gyakran támaszkodtak a közép-ázsiai és dél-uráli sztyeppékről toborzott mozgékony, kiválóan nyilazó könnyűlovas alakulatokra. Ezek a nomád segédcsapatok kulcsfontosságú szerepet játszottak az olyan sorsdöntő ütközetekben, mint a Kr. e. 331-ben megvívott gaugamélai csata, ahol a lovas alakulatok heves rohamai komoly kihívás elé állították a jól felszerelt makedón phalanxokat.
Az eurázsiai sztyeppeövezet nomád törzsei nem elszigetelten éltek, hanem szoros politikai és katonai interakcióban álltak a letelepedett déli birodalmakkal. Az ókori perzsa államalakulat északi határain folyamatos volt a fegyveres konfliktusok és a békés közeledés váltakozása, amelynek során a fejlett mezőgazdasági és kézműves központok luxuscikkei áramlottak a nomád elithez. A filippovkai leletek pontosan ezt a bonyolult hálózatot tükrözik, hiszen a pusztai arisztokrácia katonai erejét a letelepedett államok zsolddal, ritka fegyverekkel és presztízstárgyakkal igyekeztek megvásárolni. Az új orosz régészeti értékelés megerősíti azt a történettudományi konszenzust, hogy a dél-uráli nomádok nem csupán passzív szemlélői, hanem aktív alakítói voltak az ókor nagy geopolitikai átrendeződéseinek.