Közel két évszázados matematikai problémát oldottak meg

2026. november 19.-Múlt-kor

Egy nemzetközi matematikuscsoport harminc év után mérföldkőnek számító áttörést ért el az 1852-ben felvetett úgynevezett négyszín-tétel megoldásában. A kutatók az idei Foundations of Computer Science (FOCS) konferencián mutatták be részletesen a tízéves munkájuk eredményét. Bár az elméletet technikailag már 1976-ban igazolták, a gyakorlati megvalósítás sebessége és hatékonysága évtizedek óta komoly kihívás elé állította a számítástudományt.

Összefoglaló
  • Egy nemzetközi kutatócsoport harminc év után újabb áttörést ért el a négyszín-tétel bizonyításában.
  • A szakemberek egy új algoritmussal drasztikusan felgyorsították a színezési feladat számítási idejét.
  • Az 1852-ben felvetett sejtést 1976-ban bizonyították először egy számítógépes program segítségével.
Fotó: Wikipedia

A négyszínsejtést Francis Guthrie angol matematikus és botanikus vetette fel először a 19. század közepén. Az elmélet alapgondolata megtévesztően egyszerű: Guthrie azt állította, hogy egy tetszőleges, határokkal egyértelműen felosztott sík térképen – gondoljunk országokra, államokra vagy megyékre – mindössze négy különböző színre van szükség ahhoz, hogy úgy töltsük ki a régiókat, hogy egyetlen azonos színű terület se érintkezzen közvetlenül a határainál. A probléma első matematikai bizonyítását 1879-ben publikálták, és az eredmény tizenegy éven át megkérdőjelezhetetlennek tűnt, amíg a kutatótársak végül egy végzetes hibát nem találtak a korabeli számításokban.

A teljes és érvényes matematikai bizonyításra több mint nyolcvanöt évet kellett várni. Az 1976-os megoldás mérföldkő volt a tudománytörténetben, ugyanis ez volt az első olyan jelentős matematikai tétel, amelyet egy számítógépes program igazolt. A felfedezés azonban komoly ellenérzéseket váltott ki a matematikusok körében, mivel a digitális eljárás annyira összetett és kiterjedt volt, hogy az emberi kutatók számára szinte lehetetlennek bizonyult a lépések hagyományos, manuális ellenőrzése. Bár 1997-ben elkészült egy valamivel átláthatóbb bizonyítás, a felhasznált algoritmikus rendszerek a térképek és a régiók számának növekedésével fájdalmasan lelassultak, ami folyamatos fejfájást okozott a szakmának.

A jelenlegi áttörést Mikkel Thorup, a Koppenhágai Egyetem számítógéptudósa és Carsten Thomassen, a Dán Műszaki Egyetem (DTU) matematikusa érte el kollégáikkal közösen. A csapat egy olyan új matematikai összefüggést fedezett fel a síkgráfok (a térképek hálózatként való ábrázolása) működésében, amely a korábban feltételezettnél jóval több úgynevezett „kicsinyíthető alakzatot” vagy fogódzót biztosított a színezés megkezdéséhez.

Ahelyett, hogy a gráfon csupán egy-két kiindulópontot találtak volna, a kutatók most már nagyszámú fogódzót tudtak azonosítani, ami lehetővé tette, hogy a térkép különböző részein egyszerre, párhuzamosan kezdjék el a négyszínes kitöltést. Thomassen szerint ez a módszer drasztikusan, négyzetes időről lineáris időre gyorsította fel a számítási algoritmust; így ha egy térkép tízszer több régiót tartalmaz, a számítás már nem százszor, csupán tízszer lesz lassabb.

Thorup, aki maga is évtizedek óta küzdött a szakmában „négyszínbetegségként” emlegetett megszállottsággal, kiemelte, hogy az új algoritmus nem csupán a kétdimenziós, sík térképeken működik, hanem más, speciális geometriájú felületeken, például lyukakkal rendelkező formákon is. Bár a mindennapi életünket ez a matematikai áttörés egyelőre nem fogja közvetlenül átalakítani, a probléma megoldása alapvető fontosságú a kombinatorika és a gráfelmélet fejlődése szempontjából.

A matematikusok számára ezek az intellektuális kirakós játékok azért létfontosságúak, mert az itt kidolgozott, rendkívül gyors algoritmusok a későbbiekben más, a telekommunikációs hálózatok tervezésében vagy az erőforrás-allokációban felmerülő logikai problémák megoldásához is kulcsot adhatnak.