Szovjet kettős ügynök akadályozta meg az atomháborút 1981-ben Iránban

Egy szovjet kettős ügynök akadályozta meg 1981-ben, hogy az iráni iszlám forradalom nyomán kialakult nagyhatalmi ellentét nukleáris konfliktusba torkolljon - mutatja be Ben Macintyre brit történész-újságíró Redwood című, a napokban megjelenő legújabb kötete. A több ország levéltári forrásain és hírszerzőkkel készített interjúkon alapuló munka a hidegháború egyik legfontosabb, eddig titkosított műveletét dolgozza fel.

A történelmi kutatás fókuszában a brit Titkos Hírszerző Szolgálat (MI6) által „Redwood” fedőnéven nyilvántartott, magas rangú szovjet hírszerző tiszt, polgári nevén Vlagyimir Kuzicskin áll. Macintyre az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), a brit belső elhárítás (MI5) és az MI6, valamint a szovjet Állambiztonsági Bizottság (KGB) egykori munkatársaival folytatott beszélgetések, illetve újonnan kutathatóvá vált archívumi dokumentumok alapján rekonstruálta az 1981-es teheráni eseményeket.

A könyv ajánlója szerint a Szovjetunió vezetése az iráni forradalom utáni instabilitást kihasználva a formálódó iszlamista rezsim, Ruholláh Homeini ajatollah rendszerének megdöntését tervezte. A korabeli, a nyilvánosság elől elzárt amerikai katonai doktrína értelmében a szovjet beavatkozásra adott washingtoni válaszlépés nukleáris fegyverek bevetését is magában foglalta volna.

A geopolitikai eszkalációt az Iránban állomásozó, de a nyugati hírszerzésnek is dolgozó szovjet tiszt információi akadályozták meg, aki a Kreml titkos beavatkozási terveit eljuttatta a brit és az amerikai kormányzat legfelsőbb köreihez.

A szerző részletesen bemutatja a kettős ügynök motivációit is: a KGB tisztje egy magánéleti, szexuális természetű titok miatt vált zsarolhatóvá, ami végül a nyílt átálláshoz vezetett. Miután a lebukás veszélye fenyegette, és mind az iráni Forradalmi Gárda, mind a helyi KGB-rezidentúra gyanúját felkeltette, az MI6 egy rendkívül kockázatos titkos akció keretében csempészte ki a közel-keleti országból.

A teheráni válság és a szuperhatalmak

Az 1979-es iráni iszlám forradalom alapvetően rajzolta át a Közel-Kelet hidegháborús erőviszonyait. A nyugatbarát Mohammad Reza Pahlavi sah bukása, majd az 1979 novemberében kezdődött, 444 napig tartó teheráni amerikai túszdráma nyomán Washington elvesztette legfontosabb térségbeli stratégiai szövetségesét.

A Szovjetunió – amely 1979 decemberében nyílt katonai intervenciót hajtott végre a szomszédos Afganisztánban – a kialakult hatalmi űrben történelmi esélyt látott arra, hogy kiterjessze befolyását a kőolajban gazdag Perzsa-öböl régiójára.

A Ronald Reagan vezette amerikai adminisztráció és a Leonyid Brezsnyev irányította szovjet vezetés közötti feszültség az 1980-as évek elején a kubai rakétaválság óta nem látott szintre emelkedett.

Macintyre kötete rávilágít arra a korábban nem publikált tényre, hogy az amerikai–szovjet fegyveres konfrontáció veszélye 1981-ben, a hivatalos diplomáciai csatornákon kívül, a hírszerzési műveletek árnyékvilágában sokkal fenyegetőbb volt, mint ahogyan azt a hidegháborús történetírás eddig feltételezte. Az úgynevezett Redwood-akta nyilvánosságra kerülése bizonyítja, hogy az egyéni hírszerzői döntések olykor makroszinten is képesek voltak megváltoztatni a globális történelem menetét.