DNS-vizsgálatokkal igazolták az 5500 évvel ezelőtti szibériai pestisjárványt
A pestis már 5500 évvel ezelőtt, évezredekkel a sűrűn lakott városok és a mezőgazdaság megjelenése előtt is rendkívül halálos járványokat okozott a szibériai vadászó-gyűjtögető közösségekben - derül ki a Nature című tudományos folyóirat legfrissebb számából. A Koppenhágai Egyetem és egy nemzetközi kutatócsoport ősi DNS-vizsgálatokon alapuló felfedezése pontosítja a Yersinia pestis baktérium evolúciójáról és az emberiség történetére gyakorolt korai hatásairól alkotott eddigi tudományos álláspontot.
A kutatók a kelet-szibériai Bajkál-tó vidékén feltárt négy ősi temetőből származó, negyvenhat emberi maradványt vizsgáltak meg fejlett DNS-szekvenálási eljárásokkal. Ruairidh Macleod, az Oxfordi Egyetem munkatársa és a tanulmány vezető szerzője szerint a fogakban fennmaradt bakteriális genomok elemzése során a minta közel negyven százalékánál (tizennyolc egyénnél) mutatták ki a pestist. Ez a kimutatási arány meghaladja számos középkori európai tömegsír adatait. A radiokarbonos kormeghatározás és a genetikai profilok bizonyították, hogy a fertőzöttek - köztük egyazon családhoz tartozó szülők és gyermekek - rendkívül rövid időszak alatt vesztették életüket.
A felfedezés egy évtizedek óta fennálló régészeti rejtélyt is megoldott. Andrzej Weber, az Albertai Egyetem szakembere szerint a temetőkben a gyermekek és fiatalok kiemelkedően magas halálozási aránya az 1990-es évek óta fejtörést okozott a kutatóknak. A korábbi feltételezések szerint a korai Yersinia pestis törzsekből még hiányoztak a bolhákon keresztüli hatékony terjedést biztosító genetikai markerek, így azokat kevésbé tartották veszélyesnek.
A most azonosított ősi törzs azonban egy egyedülálló szuperantigént hordozott. Martin Sikora, a Koppenhágai Egyetem docense rámutatott: ez a toxintermelő faktor extrém immunválaszt váltott ki, ami a fertőzést a bolhák közvetítése nélkül is rendkívül halálossá tette.
Ez is érdekelhet
Az eredmények átalakítják a járványtan és a civilizáció fejlődésének kapcsolatáról alkotott képet. A történettudomány a pestist hagyományosan a középkori urbanizációhoz, a patkányokhoz és a kereskedelmi hálózatokhoz kötötte. A szibériai leletek azonban bizonyítják, hogy a kórokozó már a kora rézkor idején, az agrártársadalmak kialakulása előtt populációszintű pusztítást végzett a mobilis közösségekben.
Az adatok megerősítik, hogy a pestis Ázsia belső területeiről eredeztethető. Mivel az ősi szibériai népesség szoros kapcsolatban állt a kórokozót ma is hordozó mormotákkal, a kutatók szerint az 5500 évvel ezelőtti járvány a fertőzött rágcsálókkal való közvetlen érintkezés útján terjedhetett át az emberre.
