Churchill öngyilkos gerillahadtestének rejtett bunkerét fedezték fel Skóciában

A Kiegészítő Egységek (Auxiliary Units), avagy „Churchill titkos hadserege” néven ismert szervezet egy önkéntesekből álló hadtest volt, amely a már korábban felállított nemzetőrséghez, a Home Guardhoz hasonlóan egy német invázió esetén volt hivatott a szigetország védelmére.

A Home Guardtól eltérően azonban ez egy gerilla-hadviselésre specializált szervezet volt, amelynek működését teljes titoktartás övezte.

Minden egyes, legfeljebb nyolcfős egységük a több száz ilyen, az ország minden táján elhelyezett, földbe ásott és beton fedlappal ellátott bunker egyikéből viselt volna rejtett háborút a megszállók ellen.

E titkos bázisok helyei annyira bizalmas információnak számított, hogy sokukat máig nem találták meg – e felfedezés után utóbbiak száma eggyel kevesebb.

A tavaly ősszel Edinburgh-tól délre fekvő erdős vidéken felfedezett bunker legmélyebb része 1,3 méterrel van a föld alatt, állapították meg a helyszínen az AOC Archaeology Group szakemberei, akik feltárást végeztek.

A bádogtetőből és téglából összeállított építmény egy konzervdobozra emlékeztet, körülbelül hét méter hosszú és három méter széles beltérrel. E téren kellett volna hét-nyolc katonának hónapokig, vagy akár évekig élnie.

A régészek találtak némi fa törmeléket a bunkerben, amely esetleg egy ágy maradványait képezheti, illetve egy üres konzervdobozt is, amelyből valaki ehetett.

„A feljegyzésekből tudjuk, hogy körülbelül heten használták ezt a bunkert, és akkoriban revolverekkel, géppisztolyokkal, egy mesterlövészpuskával és robbanóanyaggal voltak ellátva” – mondta el Matt Ritchie, a skót erdészeti hatóság (Forestry and Land Scotland) régésze.

A fegyveresek autonóm gerillahaderőként működtek volna a szigetország német megszállása esetén, rejtekhelyeikről szabotázsakciókat végrehajtva.

A „semmirekellőknek” („scallywags”) becézett férfiakat rajtaütésekre, merényletekre, robbantásokra is felkészítették, valamint arra, hogy – ha a titkos szervezetet kompromittáló helyzetbe kerülnének – szükség esetén önkezükkel vessenek véget életüknek.

Malcolm Atkin, a háború során készülődő brit ellenállási mozgalommal foglalkozó brit történész szerint az átlagos „semmirekellő” várható élettartama nem volt több két hétnél.

Elvárás volt, hogy elessenek harc közben, ha pedig valószínűnek tűnt, hogy elfogják őket, saját maguk – és akár társaik – megölése is a kötelességük volt, lőfegyverrel vagy kézigránáttal.

Winston Churchill miniszterelnök 1940-ben hozta létre az egységeket, amelyek szerencsére végül sosem kerültek bevetésre. A gerillahadviselésre felkészített katonákat az 1944-es normandiai invázió során vetették be különleges egységekként, így kamatoztathatták tudásukat.

Amíg a régészek tovább vizsgálják a bunkert, a helyszín továbbra is el van zárva a látogatóktól. A „semmirekellők” szellemiségével egybe is cseng, hogy nem tervezik felfedni a bunker pontos helyét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. világháború

• A háború legfiatalabb katonája is küzdött a somme-i csatában
• Ördögként és szentként is emlegették a cári család kegyébe férkőző Raszputyint
• Az első világháború végén még a fegyverszünet aláírását követően is folytak harcok
• Előnytelen békét eredményezett Oroszország számára a bolsevik hatalomátvétel
• Máig számos rejtély övezi a sandringhami zászólalj eltűnését
• A méhek támadása is hozzájárult a britek tangai vereségéhez