Arab kéziratok széljegyzetei írhatják újra az iszlám világ történetét
A Szardzsai Egyetem (Egyesült Arab Emírségek) kutatóinak a Journal of Islamic Thought and Civilization című folyóiratban megjelent tanulmánya szerint az arab nyelvű kéziratok margóján található hitelesítési feljegyzések szisztematikus vizsgálata alapvetően átalakíthatja az iszlám intellektuális és társadalmi történelemről alkotott képet. A szamaát (jelentése: „meghallgatás”) néven ismert bejegyzések több millió dokumentumon maradtak fenn a világ könyvtáraiban, pontos betekintést nyújtva a középkori tudásmegosztás gyakorlatába.
- A Szardzsai Egyetem kutatói az arab kéziratok peremjegyzeteit, a szamaátokat vizsgálták meg történelmi forrásként.
- A margináliák részletesen dokumentálják a szövegek hitelesítését és a tudás átadásának pontos láncolatát.
- A feljegyzések bizonyítják, hogy az iszlám oktatásban nők, kereskedők és kézművesek is aktívan részt vettek.
Szalih Muhammad Zeki Mahmud Al-Leheabi, az iszlám történelem docense és a kutatás vezetője szerint a margináliák tanulmányozása pótolhatja a hivatalos történelmi források hiányosságait.
A szamaátok eredetileg a kéziratok hitelességét igazolták egy sajátos lektorálási folyamat során. A bejegyzések rögzítették, hogy egy adott dokumentumot egy tanár mikor és hol olvasott fel hangosan a hallgatóság előtt, majd azt is, hogy az eseményen kik voltak jelen, és a felolvasó engedélyezte-e a szöveg további továbbadását. Egyetlen kéziraton gyakran több tucat, generációkon átívelő szamaát található, amelyek pontosan nyomon követik a könyv útját és hitelesítésének történetét.
A kutatócsoport 47 különböző, a 12. és a 15. század közötti időszakból származó kéziratot elemzett, amelyekből 132 egyedi peremjegyzetet emeltek ki. A vizsgált dokumentumok az iszlám civilizáció olyan jelentős központjaiban íródtak, mint Bagdad, Fusztát, Damaszkusz, Aleppó és Iszfahán. A szövegek témája a hadíszoktól (Mohamed próféta mondásaitól) a Korán-tudományokon át a művészetekig terjedt. A tanulmány megállapította, hogy a széljegyzetek nem esetlegesen készültek, hanem szigorú hitelesítési formulákat követtek, amelyek egyértelműen jelezték a felolvasás és a szövegellenőrzés mértékét.
A margináliák elemzése a középkori iszlám társadalom nyitottságáról is új bizonyítékokkal szolgált. A szamaátok névsoraiban a vagyonos jogtudósok mellett rendszeresen feltűntek nők, kereskedők és kézművesek is, ami egyértelműen cáfolja az iszlám oktatás korlátozottságára vonatkozó korábbi feltételezéseket.
A feljegyzések emellett igazolták a tudósok és a diákok rendkívüli földrajzi mobilitását is; a tanulók az eltérő politikai berendezkedések ellenére szabadon utaztak az iszlám világ nagyvárosai között. A kutatók szerint a szamaátok adatainak digitalizálása és strukturált adatbázisokba rendezése jelentősen megkönnyítené az eddig ismeretlen történelmi személyek azonosítását és az elveszett művek tartalmának rekonstruálását.
Ez is érdekelhet
Az iszlám tudományosság hagyományában a szövegek másolása önmagában nem garantálta az információ hitelességét. A tudás átadása évszázadokon keresztül a tanár és a diák közötti élő, szóban történő megerősítésen (idzsáza) alapult, még azután is, hogy a könyvek széles körben hozzáférhetővé váltak. A mesterek a kéziratokat hangosan felolvasták vagy meghallgatták azok felolvasását, hogy kiküszöböljék a másolási hibákat és a szövegromlást. Ez a módszer biztosította, hogy az iszlám jog, a teológia és a tudományos ismeretek torzításmentesen öröklődjenek generációról generációra.
A kéziratkultúra és a papírkészítés a 8. században indult robbanásszerű fejlődésnek az Abbászida Kalifátus területén, miután az arabok átvették a papírgyártás technológiáját Közép-Ázsiából. Bagdad, majd később a többi nagyváros hatalmas könyvtárakat (dar al-hikma) és fordítóirodákat tartott fenn, ahol az ókori görög, perzsa és indiai tudományos munkákat ültették át arab nyelvre. Az intellektuális központokban a kéziratok hitelesítése a tudományos élet alapvető részévé vált. A most publikált elemzés megerősíti, hogy a szamaátok rendszere egyfajta korai, nyílt tudományos ellenőrzésként funkcionált, amely szavatolta a dokumentumok integritását az arab tudományosság aranykorában.
