Vita a Kennedy-merénylet okairól

Mindenkivel összekapott

Kennedy a Központi Hírszerző Ügynökséget (CIA) azzal hergelte fel, hogy nem támogatta kellőképpen a Disznó-öbölbeli inváziót, és nem zárta ki a Kubával való megbékélés lehetőségét. Ezzel egyben magára haragította a Castro-ellenes kubai emigránsok kemény magját. Ő és fivére szembeszállt a maffiával is, az igazságügyi minisztérium le akarta törni az alvilág hatalmát. Kennedy ellenségeivé tette a megátalkodott déli konzervatívokat, mivel felkarolta a polgárjogi mozgalmat, és kivívta a hadsereg megvetését, amiért túl óvatosan reagált a kubai rakétaválságra. A vietnami háború lezárásának tervével pedig keresztülhúzta az elhárítás, a katonai vezetés és több érdekcsoport külpolitikai számításait.

Talbott szerint Kennedy kihívást intézett a hidegháború azon amerikai alaptétele ellen, hogy a kommunizmussal szemben lankadatlan harcot kell folytatni, amíg a Szovjetunió fennáll, illetve hogy a kompromisszum egyenlő a meghátrálással. Kennedy alternatív utat kínált, a felelőtlen háborús fellépés helyett a megbékélést szorgalmazta, ezért nem csoda, hogy sokan a halálát kívánták.

Talbott az összeesküvés részletei helyett tehát arra helyezi a hangsúlyt, hogy a Kennedy-fivérek miképpen próbálták megváltoztatni a világot, és ez kiknek az érdekeibe ütközött. Az újságíró az eddig ismert tényekhez sok újat nem tudott hozzátenni, viszont megszólaltatta az összes olyan, ma is élő fontos személyt, aki közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban állt a Kennedy-évekkel; a kötetben interjúk hosszú sora olvasható Kennedy volt barátaival és kollégáival, azok hozzátartozóival, gyerekeivel és ismerőseivel.

A Mark Lane, Jim Garrison, Oliver Stone és Anthony Summers nevéhez köthető legismertebb összeesküvés-magyarázatokat felvázolva Talbott nevetségesnek tartja, hogy bár egyre csökkenő számban, de még mindig vannak olyanok, akik rendületlenül hisznek a Warren-jelentésben, a magányos gyilkos elméletében. Meggyőződése szerint ez a magyarázat erkölcstelen és politika által vezérelt kísérlet arra, hogy a Kennedy-gyilkosság nagy történelmi rejtélyét ízléstelen és jelentéktelen bűnüggyé silányítsák.

"Még ma, ilyen hosszú idő után sem késő felújítani a J.F.K.-vizsgálatot (...) a nyomok még nem vesztek el teljesen a múlt ködében" - írta Talbott, akinek meggyőződése, hogy sötét összeesküvés történt, a konkrét magyarázattal azonban adós marad, a rejtélyt nem tudja megoldani. Célja nem is ez, hanem inkább az, hogy elegendő kérdést vessen fel, és kétséget ébresszen a hivatalos magyarázattal kapcsolatban, és az igazság kiderítésének követelésére ösztönözzön másokat.

1. A magányos merénylő kudarca
2. Mindenkivel összekapott
3. A balodali újságírók vesszőparipái