A Kennedy-család és az öröklött hírnév

2013. október 14. 12:11 Szabó Orsolya Zsuzsanna

Amikor 2013 áprilisában felröppent – az azóta hivatalosan is megerősített – hír, hogy Barack Obama Caroline Kennedyt jelöli az Egyesült Államok tokiói nagykövetének, az elnök döntése meglehetősen szélsőséges reakciókat váltott ki. Egyedül a japánok örülnek önfeledten: nekik sztár kell, és úgy néz ki, meg is kapják.

Korábban

Amint az a hasonló jelölések kapcsán gyakran megesik, többen megkérdőjelezték, hogy John Fitzgerald Kennedy lányának megvan-e a megfelelő képzettsége, tapasztalata és kiállása egy ilyen feladat ellátásához. A szakmai felvetések mellett azonban egy másik dilemma is kirajzolódik ebben az esetben. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok – és a világ – az új évezred második évtizedére sem engedte el, de nem is szokta meg „Amerika királyi családját”, a Kennedyeket, akik szerény, ír katolikus hátterüket jócskán maguk mögött hagyva a Fehér Házig és a médiasztárságig vitték.

Aktív nagyszülők

A Caroline Kennedy kinevezéséről szóló híradások és az interneten közzétett reakciók között böngészgetve könnyen találunk olyat, amely teljesen komoly hangot megütve nyilatkoztatja ki: Japán valójában megtiszteltetésnek veheti, hogy az Egyesült Államok „királyi sarjat”, a nemzet legjavát küldi Tokióba. Mások viszont rendkívül aggályosnak találják az effajta dinasztikus felvetéseket a meritokrácia deklarált hazájában, és nehezményezik, hogy valaki – feltehetőleg – a származása miatt (is) kerüljön magas diplomáciai beosztásba. S itt nem csak arról van szó, hogy a politikai talentum aligha öröklődik automatikusan, s még arról sem, hogy Caroline-nak egyáltalán volt-e mit örökölnie.

Központi probléma az is, hogy bármely Kennedy egy dolgot egészen biztosan magával hoz: az immár önműködővé vált médiasztárságot. Ennek nem sok köze van az illető végzettségéhez és szakmai múltjához, vagy akár bármely idősebb családtag – vélt vagy valós – politikai teljesítményéhez, ám sok esetben rendkívül jól eladható. A The Washington Post nem véletlenül jegyezte meg, hogy a Japánok igencsak szeretik, ha nagykövetük „szupersztár” – Caroline Kennedynek pedig már az apja sem csupán politikus, de híresség is volt, s az elnök lánya ezt a hírnevet örökölte tőle.

A Kennedyek egymást követő nemzedékeinél jól érzékelhető az a folyamat, amelynek során egyre inkább hírességstátuszuk táplálhatja közéleti karrierjüket, mint fordítva. Ennek részben az az általános jelenség az oka, hogy a közélet az elmúlt évtizedek során erősen médiaközpontúvá vált és jelentős mértékben bulvárosodott is. Másrészt viszont a Kennedy-család esetében fontos szerepet játszik a JFK-t körbelengő hollywoodi légkör is, és nyilvánvalóan az sem mellékes, hogy a klán tagjai évtizedek óta a legtöbb hírt a magánéletük terén termelik.

A TELJES CIKK A MÚLT-KOR TÖRTÉNELMI MAGAZIN ŐSZI SZÁMÁBAN OLVASHATÓ