A Romanov-ház utolsó évtizedei

„Isten akaratából”

A nemesség tehetetlen volt, az állam nem működött, s ebben a helyzetben a moszkvai alsóvárosok iparosainak, a „fekete embereknek” a katonai századokba szervezett felkelése mentett meg az országot, egy hentes, Kuzma Minyin vezetésével. A „Feketeszázak” országmentő lázadásának napja, november 4-e ma ünnep Oroszországban. Ám ettől még nem lett saját orosz uralkodója az államnak. A Zemszkij szabor, a bojárok Országos Gyűlése - ellentétben a nyugat-európai rendi parlamentekkel - nem rendelkezett törvényalkotói, döntési jogkörrel, csupán tanácsadói, véleménynyilvánító szerepköre volt. Ám a rendkívüli helyzetben - ugyan a döntés felelősségét nem vállalva fel, de „kifürkészve Isten akaratát” - cárrá választotta Mihail Romanovicsot, a legtekintélyesebb bojárt. Ezzel 1613-ban megszületett a Romanov-dinasztia, amely több mint 300 évig uralkodott az egyre növekvő területű és hamarosan birodalommá váló ország felett.

Oroszország a közel 300 évig tartó tatár megszállásnak, és annak a ténynek köszönhetően, hogy a keleti szláv kultúra nem antik gyökerekre épült, elmaradott volt Európától. Történetét a Romanovok alatt felfoghatjuk úgy is, mint folyamatos felzárkóztatási kísérletek sorozatát, amelyek alkalmasint eredményesnek mutatkoztak, máskor pedig egyáltalán nem. I. (Nagy) Péter a XVII-XVIII. század fordulóján kőkemény és erőszakos reformokkal próbálta európaizálni az országot, amelyek komoly eredményeket hoztak: az ország megnyerte a svédek ellen a Nagy Északi Háborút, birodalommá vált, modernizálódott, ám a háborúk, lázadások és járványok elpusztították az ország lakosságának 40 százalékát.

II. (Nagy) Katalin a század második felében már jóval humanizáltabb formában kísérelte meg államát a fejlettebb régiókhoz közelíteni. De felvilágosultsága felemás volt, inkább az ország imázsán javított csak, s fontos kérdésekben ő is kíméletlenül az orosz birodalmi szempontokat érvényesítette. I. Sándor (1801-1825) uralkodása első felében titokban próbálkozott a reformokkal, hogy elkerülje a konfrontációt a nemességgel, ám Napóleon legyőzése után a folyamat félbeszakadt, sőt sok tekintetben regresszió, súlyos visszalépés következett be.

A CIKK FOLYTATÁSÁT KERESSE A MÚLT-KOR TÖRTÉNELMI MAGAZIN ŐSZI SZÁMÁBAN!

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Szovjetunió

• Templomba járó katolikus volt az FBI legkártékonyabb szovjet „téglája”
• A szavazás, amely a függetlenség útjára vezette Lettországot
• Új fejezetet nyitott a hidegháborús űrversenyben a Szaljut–1 űrállomás
• A katyńi vérengzés áldozataira emlékezünk
• Egész életében a hatalom játékszereként küzdött A Mester és Margarita írója
• Későbbi konfliktusoknak ágyazott meg a csecsenek kitelepítése
• Éppen az anyagi nehézségek miatt élte túl a Szovjetuniót a Mir űrállomás
• Leszámolt Sztálin vezetési módszerével és személyi kultuszával Nyikita Hruscsov
• Romhalmaz várta a pincékből előmerészkedő túlélőket Budapest ostroma után