A Romanov-ház utolsó évtizedei
2013. november 25. 13:00 Bebesi György
Az 1500-as évek végén kihalt a Rurik-dinasztia, az orosz állam első normann eredetű uralkodóháza. A kelet-európai állam életében válságos évtized következett: az orosz történelemben „szmutának”, vagy zavaros időszaknak nevezett periódus, amelyben az anarchiába süllyedt országot lengyel trónkövetelők, az úgynevezett „álcárok” („Lzse Dimitrijek”) próbálták uralmuk alá hajtani.
Korábban
„Isten akaratából”
A nemesség tehetetlen volt, az állam nem működött, s ebben a helyzetben a moszkvai alsóvárosok iparosainak, a „fekete embereknek” a katonai századokba szervezett felkelése mentett meg az országot, egy hentes, Kuzma Minyin vezetésével. A „Feketeszázak” országmentő lázadásának napja, november 4-e ma ünnep Oroszországban. Ám ettől még nem lett saját orosz uralkodója az államnak. A Zemszkij szabor, a bojárok Országos Gyűlése - ellentétben a nyugat-európai rendi parlamentekkel - nem rendelkezett törvényalkotói, döntési jogkörrel, csupán tanácsadói, véleménynyilvánító szerepköre volt. Ám a rendkívüli helyzetben - ugyan a döntés felelősségét nem vállalva fel, de „kifürkészve Isten akaratát” - cárrá választotta Mihail Romanovicsot, a legtekintélyesebb bojárt. Ezzel 1613-ban megszületett a Romanov-dinasztia, amely több mint 300 évig uralkodott az egyre növekvő területű és hamarosan birodalommá váló ország felett.
Oroszország a közel 300 évig tartó tatár megszállásnak, és annak a ténynek köszönhetően, hogy a keleti szláv kultúra nem antik gyökerekre épült, elmaradott volt Európától. Történetét a Romanovok alatt felfoghatjuk úgy is, mint folyamatos felzárkóztatási kísérletek sorozatát, amelyek alkalmasint eredményesnek mutatkoztak, máskor pedig egyáltalán nem. I. (Nagy) Péter a XVII-XVIII. század fordulóján kőkemény és erőszakos reformokkal próbálta európaizálni az országot, amelyek komoly eredményeket hoztak: az ország megnyerte a svédek ellen a Nagy Északi Háborút, birodalommá vált, modernizálódott, ám a háborúk, lázadások és járványok elpusztították az ország lakosságának 40 százalékát.
II. (Nagy) Katalin a század második felében már jóval humanizáltabb formában kísérelte meg államát a fejlettebb régiókhoz közelíteni. De felvilágosultsága felemás volt, inkább az ország imázsán javított csak, s fontos kérdésekben ő is kíméletlenül az orosz birodalmi szempontokat érvényesítette. I. Sándor (1801-1825) uralkodása első felében titokban próbálkozott a reformokkal, hogy elkerülje a konfrontációt a nemességgel, ám Napóleon legyőzése után a folyamat félbeszakadt, sőt sok tekintetben regresszió, súlyos visszalépés következett be.
A CIKK FOLYTATÁSÁT KERESSE A MÚLT-KOR TÖRTÉNELMI MAGAZIN ŐSZI SZÁMÁBAN!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
Az első 500 előfizetőnek.
Őskor
- Mégsem voltak agresszívebbek a neandervölgyiek a mai embernél
- Az eddig ismert legapróbb emberszabású fogaira bukkantak
- Sokkal egyenesebb volt a neandervölgyiek tartása, mint eddig gondoltuk
- Az eddigi legrégebbi észak-amerikai fegyverek kerültek elő Texasban
- Túlélték a brazil múzeumtüzet Luzia 12 ezer éves maradványai
- Már kutyái társaságában vándorolt ki az ember a termékeny félholdról
- Dédapáink vagányan szelték az utakat kétkerekű járgányaikon 08:20
- Előkerült egy elveszett rajzfilm Mickey egér előfutáráról, Oswald nyúlról tegnap
- Heréik jellegzetes formája „buktatta le” Michelangelo alkotásait tegnap
- Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát tegnap
- Gyermeket várt halála idején a fáraók korában élt egyiptomi asszony tegnap
- A játék, a munka, és a pihenés is halálos lehetett a 16. századi gyermekekre tegnap
- Mégsem voltak agresszívebbek a neandervölgyiek a mai embernél tegnap
- Hitler és egy zsidóvá nyilvánított kislány furcsa barátságáról tanúskodó fényképet árvereztek el tegnap
Múlt-kor Digitális Akadémia
