A britek sajnálják a rabszolga-kereskedelmet

A történelem egyik legembertelenebb vállalkozása volt

Blair bűnbánata kapcsán az angol lapok felidézték, hogy az emberkereskedelemből nem Anglia profitált elsőként. A 15-17. században ugyanis az afrikai rabszolgák kereskedelmének monopóliumát főként Portugália birtokolta. Szintén főleg ők a felelősek a Nyugat-Afrikából az Újvilágba vitt 10-12 (van aki szerint 17) millió rabszolga 40 százalékának (4,5 millió ember) szállításáért.

A transzatlanti emberkereskedelemben fontos szerepet játszottak a spanyolok, hollandok, franciák, dánok és az amerikaiak is, ahogy sokszor az észak-afrikai államok és királyságok bennszülött uralkodói is kivették a részüket. A felelősség tehát nem kizárólag Angliáé, mégis megkerülhetetlen tény, hogy a 18. században a legtöbb hajó brit kikötőkből kelt útra.

Nagy-Britannia valójában kereskedelmi háromszöget tartott fenn, amelynek első szakaszában a szigetországban fegyvereket, muníciót, alkoholt, késeket, kardokat, textileket és tükröket pakoltak a hajók gyomrába, majd Afrikába hajózták azokat, ahol a szállítmányt rabszolgákra cserélték.

A durva és embertelen körülmények közé került "rakományt" öt héttől három hónapig terjedő idő alatt vitték Amerikába. Az egykori feljegyzések szerint a hajókon uralkodó állapotokat előre jelezte, hogy a tengeren már 15 kilométerről érezni lehetett a rabszolgákat szállító hajó szagát. A szállítás körülményeire jellemző, hogy a rabszolgák minimum 15%-a meghalt az út során. Az utazást túlélőket a Karib-szigetek ültetvényeire, vagy Észak- és Dél-Amerikába adták el, míg hazafelé tartó hajókat kávéval, dohánnyal, gyapottal és cukorral tömték meg.

A brit rabszolgaipar közel feléhez liverpooli hajók asszisztáltak, de például 1698 és 1807 között összesen 2114 hajó fordult meg Bristolban is. Az üzlet gazdaságossága miatt nem volt meglepő, hogy Angliában az abolicionizmus nem talált túl sok követőre, és a betiltást szorgalmazó törvény is heves tiltakozást váltott ki. A törvényt William Wilbeforce parlamenti képviselő 20 évig tartó lobbizása után 1807. március 25-én sikerült keresztülvinni, és azután minden egyes brit hajón talált rabszolgáért 100 font büntetést szabhattak ki a hatóságok.

1. Mély szomorúsággal kell emlékeznünk
2. A történelem egyik legembertelenebb vállalkozása volt