2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből
Gyorgyevics Tamás

Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai

„Mindenkinek van »uborkafája«. Kié alacsonyabb, kié magasabb, egyikre könnyebb felkapaszkodni, a másik tele van tüskével. Esetleg nagyon is vén, síkos a törzse. Előbb-utóbb azonban megmászható valamennyi. Meg is másszuk mindannyian, tehetségünk és lehetőségeink szerint. Csak vajmi ritkán vesszük észre, hogy – felértünk” – jegyezte fel egyszer Széchenyi Zsigmond.

A legismertebb magyar vadásznak és vadászírónak a mai napig Széchenyi Zsigmondot tartják. Könyvei több mint kétmillió példányban jelentek meg, népszerűségüket mi sem jellemzi jobban, mint hogy a halála után csaknem fél évszázaddal – számtalan régi és azóta megjelent új vadászkönyv közül – még mindig az Ahogy elkezdődött című műve nyerte meg a Vadászlap legjobb magyar vadászkönyvet kereső felhívásának szavazását.

A földek nagy részét „megették az oroszlánok”

A „Széchenyi” ismert márkanév, aligha akad olyan magyar, aki legalább egyet ne említene, vagyis Istvánt, a „legnagyobb magyart”, akiről az ország szinte minden településén utca van elnevezve. Közvetlenül utána azonban a legtöbben Zsigmond nevét említik, éppen sikeres könyveinek köszönhetően. További Széchényiként csak az igen tájékozottak ismerik Ferencet, az Országos Széchényi Könyvtár alapítóját, és esetleg Ödönt, a konstantinápolyi tűzoltóság megszervezőjét vagy Dénest, akit végképp csak a kocsizással, fogathajtással foglalkozó szakemberek szűk rétege tart számon. Széchenyi Zsigmond esetében érdemes tehát egy pillantást vetni a közvetlen ősökre, hiszen apai ágon Magyarország egyik legismertebb főrangú családjának leszármazottja, anyai ágon pedig a csehországi arisztokrácia jelesei tartoznak a felmenői közé.

A család vagyonának megalapozója Széchényi György (1604/5–1695) prímás, esztergomi érsek volt, aki hosszú életének végén mintegy 420 ezer katasztrális hold földet hagyott utódaira, s ezzel a Széchényiek az ország leggazdagabb urai közé kerültek. A grófi rangra emelt családtagok között az évek során megoszlott az örökség, csak Széchényi Ferenc (1754–1820) lett az, aki ismét egyedül rendelkezett az időközben felére olvadt vagyonnal. A 230 ezer holdnyi birtok három fiára maradt, Lajosra, Pálra és a legfiatalabbra, a híres Istvánra, aki a Lajos ágból származó Széchenyi Zsigmondnak dédnagybátyja volt.

Széchenyi Zsigmond 1898. január 23-án született Nagyváradon. Apja, Viktor ugyanis katona lévén a Monarchia hadseregében az ezredével éppen ott állomásozott. A család néhány éven belül Széchényi Viktor birtokára, a Székesfehérvár melletti Sárpentelére költözött, ahol az időközben leszerelt apa immár négy gyermekkel rendezkedett be a kastélynak nevezett nagyobb kúriában.

Zsigmondot egész gyermekkora Sárpenteléhez kötötte. Itt kezdett vadászni és iskolába járni, itt barátkozott meg a puszta hasonló korú gyerekeivel, itt szívta magába az ízes dunántúli nyelvet, amelyet később mesterien használt a könyveiben.

Gyermekkoráról a már említett Ahogy elkezdődött kötetében írt, elsősorban vadásszá válásának lépcsőfokain keresztül mutatva be egy főnemesi család és a puszta lakóinak életét. Anyja, Ledebur-Wicheln Karolina révén a csehországi német arisztokrácia legmagasabb köreivel állt rokonságban, így nemcsak Sárpentelén, hanem az észak-csehországi Milleschau széljárta várkastélyában, anyja gyermekkorának helyszínén is otthon érezhette magát.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. ősz számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok
Bezár