Bázeli tömegsírok alapján vizsgálták a pestis áldozatainak társadalmi helyzetét

A bázeli Stadtcasino koncertterem alatti egykori ferences kolostor területén feltárt temetőrészletből négy többes sírt, összesen tizenöt egyén maradványait vizsgálták meg a szakemberek. A temetkezések idejét egy kivételes lelet, egy Reichard West mannheimi mester kézjegyével ellátott, 1650 után gyártott agyagpipa segítségével sikerült a svájci város utolsó nagy pestisjárványának (1667–1668) időszakára datálni.

A fogmaradványokból izolált ősi DNS elemzése öt esetben mutatta ki egyértelműen a pestisbaktérium jelenlétét. A kórokozó genomjának mélyszekvenálása rávilágított, hogy a bázeli törzs a londoni és marseille-i járványokból ismert, a 14. századi fekete halál utáni időszakra jellemző genetikai módosulásokat mutatta.

A csonttani és stabilizotópos vizsgálatok feltárták a halottak szegényes életkörülményeit. A tizenöt áldozat átlagéletkora mindössze 17,7 év volt, ami a kora újkori pestisjárványok sajátos demográfiai mintázatát tükrözi. A csontvázakon azonosított, fizikai túlterhelésből eredő degeneratív gerinc- és ízületi elváltozások, a gyermekkori alultápláltságot és fiziológiai stresszt jelző fogzománc-hipoplázia, valamint a kiterjedt fogszuvasodás egyaránt nehéz életkörülményekre utalnak.

Az izotópos elemzések megerősítették, hogy a vizsgált egyének étrendje meglehetősen egyhangú volt. A kutatók megállapítása szerint az érintettek a város legszegényebb, fizikailag kizsigerelt rétegeihez tartoztak, akiket a hiányos táplálkozás és az extrém korai gyermekmunka miatt eleve legyengült immunrendszerrel ért a fertőzés.

A gazdaság és a járványkezelés konfliktusa

A kora újkori Bázel fontos tranzitállomás volt az európai kereskedelmi útvonalakon, így a járványok is rendszeresen elérték, ahonnan gyakran Itália felé terjedtek tovább. A városi tanács a gazdasági érdekek és a vámbevételek védelme miatt többször vonakodott lezárni a városkapukat, ami intézményesen elősegítette a kór terjedését.

Bár a korabeli feljegyzések – mint például Felix Platter városi orvos 1610–1611-es járványról szóló krónikái és a helyi polgári kórház levéltári iratai – részletes demográfiai adatokat szolgáltatnak a korábbi betegséghullámokról, a társadalmi egyenlőtlenségek mortalitásra gyakorolt pontos biológiai hatása eddig kevésbé volt kézzelfogható.

A bázeli régészeti feltárás és az archeogenetikai eredmények most tudományosan is igazolják, hogy a gazdasági helyzet, az ebből fakadó kényszerű fizikai munka és a nyomor már a 17. századi Európában is az egyik legkritikusabb tényezőnek számított a pandémiákkal szembeni túlélési esélyek meghatározásában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Középkor

• 1456: Európa legnagyobb győzelme egy névtelen hős árnyékában
• Középkori gyermeksír védelmezte Ávilát
• Újra láthatóvá válhat a toszkánai víztározó mélyére süllyesztett középkori falu
• Hobbibúvár bukkant késő középkori hajóroncsra a Boden-tóban
• Podcastben beszélgettek a mohácsi csata mítoszairól
• Hologramokkal és fegyvermásolatokkal idézik meg a templomosok világát
• Ősi maja hős falfestményére bukkantak
• Történészek cáfolták a grünwaldi csata mítoszait
• Megtalálhatták Grúzia legendás királynőjének elveszett sírját