Bár ötször jelölték, egyszer sem kapott Oscar-díjat a borzongás mestere, Alfred Hitchcock
41 éve, 1980. április 29-én hunyt el a kaliforniai Bel-Airben Alfred Hitchcock angol származású amerikai filmrendező, a filmtörténelem egyik legnagyobb hatású rendezője. Hat évtizeden átívelő karrierje során több, mint 50 filmet rendezett, és ugyanolyan ismertté vált, mint a legsikeresebb színészek – köszönhetően a vele készült számos interjúnak, valamint az 1955 és 1965 között általa vezetett televíziós műsornak. Filmjei összesen 46 Oscar-jelölést kaptak, és négyszer díjazták is őket, őt azonban rendezőként – bár ötször jelölték – egyszer sem.
A borzongatás mestere 1899. augusztus 13-án született egy londoni zöldségkereskedő harmadik gyermekeként. Mérnöknek tanult, a filmmel feliratok tervezése kapcsán került kapcsolatba, idővel aztán kitanulta a szakma minden csínját-bínját.
Gyorsan rátalált a feszültség fokozásán alapuló, borzongató thriller műfajára, ihletet gyakran a gyilkossági ügyek bírósági tárgyalásaiból merített.
1929-ben ő készítette az első sikeres angol hangosfilmet, majd olyan klasszikus darabokat forgatott, mint Az ember, aki túl sokat tudott, a 39 lépcsőfok, a Londoni randevú. 1939-ben Hollywoodba invitálták, az amerikai állampolgárságot 1955-ben kapta meg. Legelső tengerentúli munkája, A Manderley-ház asszonya 1940-ben elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.
Hitchcock több mint 50 filmje három fő téma köré rendeződött. Az első: egy ártatlanul megvádolt embernek kell megtalálnia a valódi tettest (39 lépcsőfok, Idegenek a vonaton, Őrület, Észak-északnyugat). A második: a férfit egy bűnös asszony elcsábítja, majd tönkreteszi vagy megmenti (Zsarolás, A Manderley-ház asszonya, Szédülés).
A harmadikban a gyakran pszichopata gyilkos személyére csak a cselekmény kibontakozása során, lassan derül fény (A gyanú árnyékában, Hátsó ablak, Psycho). A sorból kilóg a Madarak, az ismeretlen okokból az emberre támadó állatok motívuma számos utód fantáziáját ihlette meg.
A női főszerepre előszeretettel választott szőke színésznőket, főként Grace Kellyt és Tippi Hedrent, mert úgy tartotta: „a szőkék a legjobb áldozatok, olyanok, mint a frissen hullott hó, amelyben látszanak a véres lábnyomok”.
Valóságos rögeszméje volt Freud, filmjeit telezsúfolta szimbólumokkal, fóbiákkal. A hatóságoktól nagyon tartott, mert kiskorában apja egy csínytevése után egy rendőr barátjával néhány órára lecsukatta - a szabályokat ezután filmjeiben hágta át, hiszen ezekben akár büntetlenül „ölhetett” is.
A nézőket ráhangolta a félelemre, a feszültség fenntartása érdekében új látószögeket és kameramozgásokat talált ki, bonyolult vágásokat, sejtelmes filmzenét, meglepő hanghatásokat alkalmazott.
A negyvenes évektől minden filmjében feltűnt egy pillanatra, a bennfentesek sokszor csak azután tudtak a cselekményre figyelni, hogy „kiszúrták” jellegzetes alakját járókelőként, újságcímlapon, postásként.
A rendkívüli étvágyáról is ismert rendező gyakran szerepeltette feleségét (akibe fiatalon már évek óta szerelmes volt, de randevút csak akkor mert kérni, amikor segédrendező lett) és lányát.
Ez is érdekelhet
Kedvenc története arról a rendezőről szólt, aki mindig panaszkodott, hogy legjobb ötletei éjszaka támadnak. Egyszer aztán papírt és ceruzát készített az ágyhoz, s reggel azt találta felírva: „Fiú beleszeret a lányba”.
A népszerű „Hitch” öt jelölést kapott az Oscar-díjra, de mindannyiszor üres kézzel távozott, az Amerikai Filmakadémia végül 1968-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett produceri életműdíjjal „kárpótolta”. 1980-ban, nem sokkal halála előtt II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte.
