Először találtak fizikai bizonyítékot az orrlevágásos büntetésekre Kínában
A középkori Kínában alkalmazott, orrlevágással járó büntetés első fizikai bizonyítékát azonosították a régészek egy Honan tartományban feltárt női csontvázon. Ahogy az a Journal of Archaeological Science: Reports című folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányból kiderül, a kutatók radiokarbonos kormeghatározással és komputertomográfiás vizsgálatokkal igazolták a szándékos csonkítást. A felfedezés kézzelfoghatóan támasztja alá azokat a történelmi forrásokat, amelyek a korszak szigorú, egy életre szóló megbélyegzést jelentő büntetési formáiról számolnak be.
- A Honan tartományban feltárt, 14. századi női csontváz arckoponyáján a szándékos orrcsonkítás egyértelmű nyomait azonosították a kutatók.
- A sérülés gyógyulási mintázata alapján a nő évekkel túlélte a beavatkozást, a hason fekvő temetkezési póz pedig a bűnözői státuszra utal.
- A felfedezés az első régészeti bizonyítéka a korabeli írásos forrásokban gyakran említett, de eddig fizikailag nem igazolt büntetési formának.
A szóban forgó maradványokat a kutatók még 2019-ben tárták fel a közép-kínai Honan tartományban fekvő Szancsejüan temetőben. A helyszínen vizsgált kétszáztizenhárom történelmi sír közül ez volt az egyetlen, amelyben az elhunytat arccal lefelé temették el, ami a korabeli szokások szerint gyakran a bűnözőknek fenntartott temetkezési póz volt.
A medence- és koponyacsontok fizikai elemzése alapján a maradványok egy 40 és 45 év közötti nőhöz tartoztak. A jobb lábcsonton elvégzett szénizotópos kormeghatározás a Kr. u. 1298 és 1404 közötti időszakra, a Jüan-dinasztia végének és a Ming-dinasztia elejének korára datálta a leletet. A csontok kémiai összetétele, köztük a kölesre és alacsony állatifehérje-bevitelre utaló nyomok alapján az asszony az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozott.
A Csengcsou Egyetem munkatársa, Csou Ja-vej által vezetett kutatócsoport nagy felbontású CT-vizsgálatoknak vetette alá az arckoponyát, hogy tisztázza az orr hiányának okát. A felvételek kimutatták, hogy az orrcsontok egy részét, valamint az orrüreg finom belső szerkezeteit éles eszközzel távolították el.
A baleset vagy esés lehetőségét kizárta az a tény, hogy a környező arccsontokon nem találtak töréseket, és a metszőfogak is teljesen épek maradtak. A kutatók megállapították, hogy a csonkított csontszövet teljesen begyógyult, az orrnyílás körül pedig új csontnövekedés indult meg, ami arra utal, hogy a nő a beavatkozás és a sebellátás után még éveken át élt.
Ez is érdekelhet
A csonkításos büntetések komoly múltra tekintenek vissza a kínai történelemben. Az ókori és középkori törvénykönyvekben rendszeresen szereplő úgynevezett öt büntetés (vu hszing) rendszere a halálbüntetés mellett olyan testi fenyítéseket tartalmazott, mint az arctetoválás, az orrlevágás, a lábcsonkítás vagy a kasztráció. Ezek a módszerek nemcsak fizikai fájdalmat okoztak, hanem a társadalomból való vizuális kirekesztést is szolgálták.
Jóllehet az írásos emlékek számtalanszor hivatkoznak az orrlevágásra, a mostani felfedezésig a régészek nem találtak olyan egyértelmű oszteológiai bizonyítékot, amely kétséget kizáróan igazolta volna a gyakorlat tényleges végrehajtását a középkori Kínában.
