Épségben maradtak Türosz ókori víz alatti romjai
A közel-keleti fegyveres konfliktust lezáró tűzszünet életbelépésével újra megindult a búvárturizmus a dél-libanoni Türosz ókori víz alatti romjainál, amelyek sértetlenül vészelték át az elmúlt hónapok légicsapásait. Ahogy az az AP hírügynökség hétfőn közzétett helyszíni riportjából kiderül, a búvárok ismét szervezett keretek között látogathatják a tengerfenéken nyugvó ókori falakat és utakat. A korábban az UNESCO veszélyeztetett világörökségi listájára is felkerült ókori föníciai és római kikötőváros megóvása a jövőben a libanoni turizmus újraindításának egyik kulcseleme lehet.
- A libanoni fegyveres konfliktust lezáró tűzszünetet követően ismét látogathatóvá váltak Türosz ókori víz alatti régészeti helyszínei a Földközi-tengerben.
- A föníciai és római kori falakat, kikötői építményeket és utakat magában foglaló elsüllyedt városrész sértetlenül vészelte át az elmúlt hónapok légicsapásait.
- A libanoni régészeti hatóságok a jövőben víz alatti régészeti parkok kialakításával és szigorúbb törvényekkel kívánják megóvni a világörökségi helyszínt.
A Földközi-tenger partján fekvő Türosz városa és annak történelmi emlékei súlyos veszélybe kerültek a harcok folyamán. A június végén életbe lépett tűzszünetet megelőzően a település lakónegyedeit és a szárazföldi régészeti helyszíneket is jelentős károk érték az izraeli légicsapások következtében. A konfliktus hevessége miatt az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2026 júliusában a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára tette a várost.
Juszef al-Dzsundi, a helyi búvárközpont vezetője a hírügynökségnek elmondta, a szárazföldi pusztítás ellenére a tenger mélyén fekvő építészeti emlékek szerencsés módon nem szenvedtek sérülést. Noha a látogatók száma még elmarad a háború előtti időszakétól, a nemzetközi érdeklődés az elsüllyedt város iránt napról napra növekszik.
A víz alatt feltárt emlékek Türosz kiterjedt régészeti tájképének szerves részét képezik. A település a Kr. e. 1. évezred egyik legjelentősebb föníciai tengeri kereskedővárosa volt, amelynek hálózata az egész mediterrán térséget behálózta. Gazdagságát elsősorban a bíborfesték előállításának és kereskedelmének köszönhette, később pedig kiemelkedő görög és római központtá fejlődött.
Az évszázadok során bekövetkezett geomorfológiai változások miatt az egykori sziget és a partvonal jelentős része, beleértve az ókori kikötői infrastruktúrát, a tenger alá került. Az 1984-ben az UNESCO világörökségi listájára felvett helyszínen a tengeri régészeti kutatások kiterjedt falrendszereket, kikötői építményeket és egy egykori utat is dokumentáltak.
Ez is érdekelhet
A helyi hatóságok a háború utáni újjáépítés részeként a víz alatti örökség fokozottabb védelmére és turisztikai hasznosítására fókuszálnak. Ali Badavi, a libanoni Régiségügyi Főigazgatóság munkatársa szerint a tengeri régészeti lelőhelyek jelenlegi jogi és fizikai védelme nem elégséges, esetenként előfordulnak illetéktelen beavatkozások is. A hivatal a jövőben átfogó felmérésekkel és új törvényi szabályozások kidolgozásával kívánja garantálni a romok biztonságát.
A hosszú távú tervek között szerepel olyan víz alatti régészeti parkok létrehozása is, amelyek szigorú ellenőrzés mellett tennék lehetővé a történeti emlékek szélesebb körű bemutatását. A cél a több ezer éves múlt fizikai emlékeinek megőrzése és a térség háború utáni idegenforgalmának fenntartható újraindítása.
