Őrült uralkodók

Hollywood aranykorának utolsó túlélője a színészek jogaiért is küzdött

2019. július 1. 13:05 MTI

Ma 103 éves Olivia de Havilland kétszeres Oscar-díjas filmszínésznő, Hollywood aranykorának utolsó túlélője, az Elfújta a szél egyik főszereplője.  A színésznőt 2008-ban George W. Bush amerikai elnök az Egyesült Államok legmagasabb, művészeknek odaítélt állami kitüntetésével (National Medal of Arts) jutalmazta.

Olivia
Kép forrása: ABC News

Angol szülők gyermekeként Tokióban született. Testvére, Joan Fontaine egy évvel később látta meg a napvilágot, vetélkedésük egész életüket végigkísérte. Olivia hároméves volt, amikor szülei elváltak, ők anyjával és húgával Kaliforniába költöztek.

Tizennyolc évesen, egy iskolai előadáson fedezte fel a híres rendező Max Reinhardt, aki a színpadon és a filmen is rábízta Shakespeare Szentivánéji álom című színművének főszerepét, és ő ajánlotta be a fiatal lányt a Warner stúdióhoz is, ahol azonnal hétéves szerződést kötöttek vele.

A publikum megkedvelte a ragyogó szemű szépséget, egyik rendezője így bókolt neki: "Olivia a legnagyobb művészet birtokában van. Úgy tud játszani, mintha egyáltalában nem játszana." 1935-ben már három filmben alakított főszerepet a szívtipró Erroll Flynn oldalán, és igazi sztár lett.

Az 1930-as évek végén ők voltak a legsikeresebb szerelmespár a filmvásznon, összesen nyolc filmet forgattak együtt. A színésznőt 1939-ben David O. Selznick producer "kölcsönkérte" minden idők egyik legsikeresebb filmje, az Elfújta a szél egyik főszerepéhez.

A bájos Melanie Hamilton megformálásához alapos kutatómunkába kezdett, s mivel akkor még nem volt gyermeke, egy szülészetet is meglátogatott, hogy meggyőzően tudjon majd vajúdni. Alakításáért megkapta első Oscar-jelölését, ekkor még a mellékszereplő kategóriában.

1941-ben a Hold Back the Dawn című drámáért már a legjobb női főszereplőként jelölték az aranyszoborra, de vesztett. Keserűségét csak fokozta, hogy a szobrocskát húga, Joan Fontaine vehette át a Gyanakvó szerelem című Hitchcock-film főszerepéért.

Fontaine később úgy emlékezett vissza a díjátadóra, hogy amikor elhangzott a neve, azt gondolta, nővére ráugrik, és hajánál fogva ráncigálja. A születésük óta tartó rivalizálást a díjátadó csak tovább mélyítette. Amikor 1947-ben Havilland is megkapta az Oscart, húga gratulálni akart neki, de ő tudomást sem vett róla.

Anyjuk a hetvenes években bekövetkezett halála után már beszélni sem beszéltek egymással, párharcukra Fontaine 2013-ban bekövetkezett halála tett pontot, mégpedig úgy, hogy nem békültek ki egymással.

Havilland a negyvenes évek elején beleunt abba, hogy "tüneményes szépségként" skatulyázták be, komolyabb kihívásokra vágyott. Szerepeket utasított vissza, mire a Warner stúdió felfüggesztette. Az évekig tartó jogvita 1944-ben az ő győzelmével ért véget.

A per következményeként született a de Havilland-törvény, mely a színészek jogvédelmét erősítette meg a stúdiókkal szemben, és hét évben maximálta a szerződések időtartamát. A színésznő kivívta kollégái elismerését, még húga is úgy nyilatkozott, hogy nagy szolgálatot tett Hollywoodnak.

Ezután két filmre szóló szerződést írt alá a Paramount Pictures stúdióval, és kirobbanó sikerrel tért vissza a filmvászonra.

A Kisiklott élet című, 1946-ban bemutatott melodráma női főszerepéért Oscar-díjjal tüntették ki, rá négy évre pedig - Montgomery Clift partnereként - Az örökösnőben nyújtott alakításáért megkapta a második Oscart. (Havilland és Fontaine az egyedüli testvérek, akik főszerepért mindketten megkapták az Oscar-díjat).

Egyre gyakrabban lépett fel színházakban is. Sorra alakította a neurotikus-excentrikus szerepeket, 1952-ben óriási sikert aratott Daphne du Maurier Rachel unokahúgom című regényéből készült film főszereplőjeként.

A hatvanas években Hollywood valóságos "horrorkirálynőt" formált belőle, hol bennragadt egy liftben (Nő csapdában), hol pedig keresztre feszítették (Johanna nőpápa). 1965-ben a Cannes-i Filmfesztivál első női zsűritagja volt.

Említést érdemel még az 1986-os Anasztázia című történelmi sorozatban nyújtott alakítása is, melyért 1987-ben Golden Globe-díjat nyert. Utoljára 1988-ban lépett fel: Bessie-t, a trónról lemondott VIII. Eduárd brit király feleségének nagynénjét alakította egy tévéfilmben.

A 1950-es évek közepe óta Párizsban élő színésznő, aki 1941-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, kétszer ment férjhez, és kétszer vált el. Mindkét házasságából egy-egy gyermeke született.

A színésznőt 2008-ban George W. Bush amerikai elnök az Egyesült Államok legmagasabb, művészeknek odaítélt állami kitüntetésével (National Medal of Arts) jutalmazta, 2010-ben a Becsületrend lovagi fokozatát vehette át Nicolas Sarkozy francia elnöktől.

 

2019. nyár: Őrült uralkodók
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Joan Fontaine és Olivia de Havilland (kép forrása: warnerarchive.com)Olivia de Havilland napjainkban (kép forrása: wmagazine.com)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!