Az első sörök és borok: a bronzkori alkoholfogyasztás története
Egy átfogó régészeti és archeobotanikai összefoglaló tanulmány az őskori és bronzkori alkoholfogyasztás fejlődését, valamint az egykori európai italkultúra társadalmi beágyazottságát vizsgálta. Az MTA-ELTE HTK Lendület Bázis Kutatócsoport cikke rávilágít arra, hogy a modern vegyielemzések segítségével feltárt több ezer éves receptúrák segítenek jobban megérteni a korai civilizációk gazdasági és rituális kapcsolatait.
- Egy friss régészeti cikk a legkorábbi közel-keleti sörfőzéstől az európai bronzkori italkultúráig követi nyomon az alkoholfogyasztás történetét.
- A modern biomolekuláris vizsgálatok bizonyítják, hogy az őskori sörök a mai italoktól eltérő, sűrűbb, gyakran mézzel és gyümölcsökkel ízesített keverékek voltak.
- A Kárpát-medencében feltárt edényleletek a közösségi lakomák, a hatalmi reprezentáció és a szertartásos italfogyasztás kiemelkedő történelmi szerepére utalnak.
A sörkészítés legkorábbi ismert nyomai mintegy tizenháromezer évvel ezelőttre, a közel-keleti Natúf-kultúra izraeli lelőhelyeire nyúlnak vissza. Az árpa erjesztésének gyakorlata a sumer és egyiptomi társadalmakban már alapvető jelentőséggel bírt, a Gilgames-eposz a sörfogyasztást a civilizáltság fokmérőjeként említette.
Az ókori sör sűrű, szűretlen ital volt, amelyet az előkelők lakomákon, nemesfémből készült hosszú szívószálakkal fogyasztottak. Ezt a szokást bizonyítják az iraki Ur városának királysírjaiból, valamint a kaukázusi majkopi kurgánból származó, Krisztus előtt 3300-ra keltezhető leletek is.
Az európai bronzkori italkultúrát vizsgáló szakemberek kimutatták, hogy a kontinensen elterjedt harang alakú edények kultúrája összefüggésbe hozható a meleg erjesztésű, a mai ale típusú sörökre hasonlító italok elterjedésével. Ezeket a keverékeket gyakran mézzel és erdei gyümölcsökkel ízesítették, ahogy azt a dániai Egtvednél feltárt sírlelet is igazolja. A csehországi Kladina közelében talált maradványok alapján az Olomouci Egyetem kutatói nemrég sikeresen rekonstruáltak egy kölesből készült ősi italt.
A hazai kutatások szempontjából kiemelkedő, hogy a Somló-hegyen talált késő bronzkori bronzcsészében is kimutatták egy kölesalapú, mézet tartalmazó ital nyomait. A Kárpát-medencében feltárt kora bronzkori bögredepók mindeközben egyértelműen a közösségi italfogyasztás fontosságára utalnak.
Ez is érdekelhet
A borfogyasztás története a kaukázusi régióból indult, a legkorábbi bortárolókat Grúziában, az első pincészetet pedig Örményországban azonosították. Bár a későbbi írott források szerint a bor jellemzően az elit itala volt, a trójai ásatások során talált edények azt bizonyítják, hogy a város teljes területén és társadalmában általános volt a borfogyasztás. Európában az Észak-Olaszország területén virágzó Terramare-kultúra idejéből is kimutatták a fenyőgyantával ízesített borokat. A kutatók feltételezik, hogy a Pó-vidékkel ápolt kulturális kapcsolatok révén a Kárpát-medencében is hamar megjelenhetett a bor.
Az alkoholos italok fogyasztását az ókorban a sokszor nem megfelelő minőségű ivóvíz is indokolta, társadalmi szerepük azonban a rituálékban és a diplomáciában csúcsosodott ki. A Kárpát-medencei több tucat ivóedényből álló készletek, valamint a skandináviai lelőhelyeken talált, valószínűleg hazánk területéről importált bort tartalmazó elit bronzvödrök azt mutatják, hogy a közösségi lakomák a hatalmi reprezentáció elengedhetetlen eszközei voltak. Az agyag- és fémedények beltartalmának további elemzése a jövőben még pontosabb képet adhat Európa őskori gasztronómiájáról és a távolsági kereskedelmi hálózatok működéséről.
