Trapéz alakú neolitikus síremléket tártak fel Szászországban
Egy rendkívül ritka, mintegy 5500 éves neolitikus síremléket tártak fel a németországi Szászország tartományban, ahogy arról a Szászországi Régészeti Hivatal is beszámolt. A monumentális temetkezési helyszín felfedezése bizonyítja, hogy az újkőkori közép-európai közösségekben már évezredekkel ezelőtt kialakult a társadalmi hierarchia, és a kiemelkedő státuszú egyéneket jelentős földmunkával járó rituálék keretében hantolták el.
- Német régészek egy nagyjából 5500 éves, trapéz alakú temetkezési emlékművet azonosítottak Lipcse közelében egy gázvezeték építését megelőző feltárás során.
- A Baalberge-kultúrához köthető, húszszor huszonöt méteres építmény árkain belül egy zsugorított helyzetben eltemetett emberi csontvázat találtak.
- A lelet jelentősége abban áll, hogy a monumentális sírhely megépítése komoly munkaerőt igényelt, ami a kőkori társadalmak korai rétegződésére utal.
A régészeti feltárások a Lipcse környéki Döhlen közelében zajlottak egy Leuna és Kulkwitz közötti távhő- és hidrogénvezeték építését megelőzően. A szakemberek egy húszszor huszonöt méteres kiterjedésű, északkelet-délnyugati tájolású, trapéz alakú árkot azonosítottak, amelynek sötét talajnyoma a drónfelvételeken is élesen kirajzolódott a környezetéből.
Az árkokkal határolt területen hét kör alakú gödröt találtak, amelyek egyikében egy emberi csontváz feküdt. Az elhunytat az őskori európai kultúrákra jellemző módon, az oldalára fektetve, zsugorított testhelyzetben temették el, fejjel dél felé, arccal pedig nyugati irányba fordítva.
A kutatók a Krisztus előtt 3800 és 3400 közötti időszakra datálják az építményt, amelyet a Közép-Németországban egykor virágzó újkőkori Baalberge-kultúrához kapcsolnak. A sírhely érdekessége, hogy a halott mellé nem helyeztek sírmellékletet, és a többi nagyobb gödör is üresnek bizonyult, csupán két kisebb mélyedésből kerültek elő kerámiatöredékek.
A leletek hiánya ellenére az emlékmű mérete és gondos kialakítása felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltat a korszak temetkezési szokásairól. A régészek feltételezik, hogy a sírt eredetileg egy hatalmas földhalom borította, amelynek kialakítása és a trapéz alakú árokrendszer kiásása komoly közösségi összefogást igényelt.
A döhleni lelet nem elszigetelt jelenség, mivel az elmúlt években a lipcsei régióban, többek között Altranstädt, Zwenkau és Kieritzsch területén is azonosítottak hasonló trapéz alakú emlékműveket a Baalberge-kultúra hagyatékából. Ezeket az építményeket jellemzően egyetlen személy számára emelték, ami a modern régészeti értelmezések szerint egyértelműen a közösségen belüli magas társadalmi státuszra utal.
Ez is érdekelhet
A Krisztus előtti negyedik évezredben a közép-európai térség lakói jelentősen átalakították a környezetüket, és a monumentális sírhalmok nem csupán temetkezési helyként, hanem a terület birtoklását jelző, generációkon átívelő tájékozódási pontokként is funkcionáltak.
A csővezeték nyomvonalán zajló kutatások a szeptember 13-i németországi nyílt műemléki napon a nagyközönség számára is látogathatók lesznek, ahol Stefan Tessenow és Frank Schell ásatásvezetők ismertetik a helyszín történeti jelentőségét.
