A világ igazai – 3 hős magyar embermentő, akiknek ezrek köszönhették életüket

2018. április 16. 10:59 Horváth Dóra

Korábban

Az alezredes „bajtárs”: Reviczky Imre (1896-1957)

A revisnyei Revicky család magyar, szlovák és lengyel ősökkel egyaránt rendelkezett, birtokaik nagy része pedig a Felvidéken helyezkedett el. Reviczky Imre a család bánóci birtokán nőtt fel, szlovák nevelőjétől pedig a környékbeli szlovák parasztság nyelvét is megtanulta. Reviczky 1916-ban gyalogos hadnagyként tette le az esküjét, majd az erdélyi hadszíntérre küldték, ahol a benyomuló román hadsereg ellen harcolt. 1918 decemberében alig néhány társával megkísérelték visszafoglalni Trencsént, vállalkozásuk azonban csúfos kudarcba fulladt – a hatalmas túlerővel szemben pedig sokan meghaltak és megsebesültek.

A második világháborúban már honvéd alezredesként teljesített szolgálatot, 1943 májusában azonban meglehetősen „hálátlan” feladattal bízták meg: kinevezték ugyanis az erdélyi X. számú kisegítő munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokául, amely Nagybányán, a zsidó és román munkaszolgálatosok bevonulási központjában állomásozott. Az frissen kinevezett alezredes a táborban azonnal véget vetett a kegyetlenkedésnek, és hozzálátott a visszaélések kivizsgálásához – gondoskodott róla, hogy a munkaszolgálatosokat ugyanúgy kezeljék, mint a katonákat, a kortársak visszaemlékezése szerint pedig mindenkit „uramnak” és „bajtársamnak” szólított. Magyarország német megszállása után Reviczky állomása egyfajta menedékhellyé vált, az alezredes ugyanis tömegével adta ki a behívóparancsokat, így parancsnoksága alatt zsidók százai kerülhették el az Auschwitzba való deportálást. 1944 októberében a nyilas hatalomátvételt követően Reviczky egy közeli erdőségbe küldte fát vágni a munkaszolgálatosokat. Valójában a deportálást akarta elkerülni – néhány nappal később pedig a benyomuló Vörös Hadsereg felszabadította az erdőben dolgozó rabokat. Revicky a szlovák határ közelében fekvő Szalonnán hamis papírokkal segítette a kivégzés előtt álló zsidókat, segítségének köszönhetően sokan megszöktek, és csatlakoztak a közeli szlovák partizáncsapatokhoz. 1945-ben a nyilasok letartóztatták és a sopronkőhidai börtönbe zárták. A nyilasok halálra ítélték, ám az általános fejetlenségnek köszönhetően sikerült megszöknie a börtönből.

A háború után Reviczky-t ezredessé nevezték ki, ám az ötvenes évek elején leszerelték, később még a hadi nyugdíját is megvonták. 1957-ben bekövetkezett haláláig egy szénraktárban nehéz fizikai munkát végzett és nyomorúságos körülmények között élt.

előző oldal 3 / 3