Agyeltávolítás nyomait azonosították egy vaskori skóciai sírban

A Yorki Egyetem régésze, dr. Laura Castells Navarro által vezetett kutatócsoport a skót szárazföld északnyugati csücskében, a sutherlandi Loch Borralie közelében tárt fel egy alacsony kőhalomsírt (úgynevezett cairnt). A nyughely két egyén, egy felnőtt nő és egy fiatal férfi maradványait rejtette.

A csonttani elemzések szokatlan, a halál beállta utáni módosításokat mutattak ki a női csontvázon. A koponya belső felületén azonosított vágásnyomok egyértelműen az agyvelő szándékos, fizikai eltávolítására utalnak, míg a hosszú csöves csontok – a felkarcsont, a singcsont és a combcsont – végeit élesre faragták. A kutatók szerint a maradványok kiterjedt manipulációja ellenére a test rendkívül gondos, anatómiailag pontos újraösszeállítása arra utal, hogy a halott kiemelt tiszteletnek örvendett közösségén belül.

A fizikai antropológiai vizsgálatokat izotópos és ősi DNS-elemzésekkel (aDNA) is kiegészítették, hogy rekonstruálják az elhunytak életútját és rokoni kapcsolatait. Az stroncium- és oxigénizotóp-vizsgálatok eredményei alapján mindkét egyén a lelőhelytől mintegy nyolcvan kilométerre délkeletre nőtt fel.

A genetikai adatok ugyanakkor ennél is tágabb horizontot rajzoltak ki: a két személy – akikről bebizonyosodott, hogy közeli rokonok, valószínűleg anyai másod-unokatestvérek voltak – biológiai kapcsolatban állt a Loch Borralie-től 175 kilométerre északkeletre fekvő Orkney-szigetek, valamint a 225 kilométerre délnyugatra fekvő Applecross korabeli lakosságával is.

A brit-szigeteki vaskor (Krisztus előtt 800 – Krisztus után 43) temetkezési szokásainak kutatása hagyományosan nehézségekbe ütközik, mivel a régió savas talajviszonyai között az emberi maradványok csak ritkán maradnak fenn. Északnyugat-Skócia specifikus környezeti adottságai azonban szerencsés módon kedveznek a csontok megőrződésének.

A korszakot a római hódítást megelőző, törzsi keretek között élő, írásbeliséggel nem rendelkező közösségek dominálták. Bár az excarnatio (a hús csontokról való eltávolítása) és a másodlagos temetkezés ismert jelenség volt a kelta és vaskori Európában, az agy célzott eltávolítása és a végtagcsontok hegyesre faragása kivételes és rendkívül ritka rituálénak számít.

A kutatás megállapításai szerint a genetikai és régészeti adatok együttesen igazolják, hogy a történelem előtti partmenti közösségek, valószínűleg kisebb csoportokban, rendszeresen mozogtak a skót partvidék és az északi szigetek között. Ez a kiterjedt tengeri és szárazföldi mobilitás tette lehetővé a szoros rokoni kötelékek fenntartását, valamint a specifikus halottkultusz és a komplex kulturális hagyományok elterjedését a zord földrajzi viszonyok ellenére.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
• Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
• 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
• 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
• Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
• Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
• Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái