A szovjet űrprogram elfeledett utolsó fejezete: a Fobosz-program és a Mars

A két szuperhatalom közti versengés nem volt ritka jelenség a hidegháború során – a Szovjetunió és az Egyesült Államok minden területen igyekezett technikai fölényét biztosítani az esetleges háború esetére. E versengés része volt az űrverseny is. Mindkét oldal először műholdat, majd embert akart küldeni az űrbe – mindkettő a Szovjetuniónak sikerült először. Az Egyesült Államok 1969-ben vette át a vezetést a holdra szállással.

Az űrkutatás ugyan felesleges területnek tűnhet az atomháború folyamatos fenyegetése mellett, nem szabad azonban elfelejteni, hogy az e területen történt fejlesztések jelentős része – mint például a rakétatechnológia és a sugárvédelem – alkalmas volt katonai felhasználásra is. Az űrverseny valódi nemzetbiztonsági kérdés is volt.

Az amerikai Apollo-program sikerével az 1970-es években az űrverseny lendülete alábbhagyott. A szovjetek idővel feladták törekvésüket, hogy embert küldjenek a Holdra, de az űrállomások és műholdak fejlesztésével nem hagytak fel. Utolsó nagyszabású vállalkozásuk nem sokkal a kommunizmus bukása előtt, az 1980-as évek végén zajlott.

A Mars nagyobbik holdja, a Phobos

1988-ban a Szovjetunió meghirdette a Fobosz-programot: űrszondát szándékozott pályára állítani a Mars, illetve annak holdjai, a Phobos és a Deimos körül. Az első szonda, a Fobosz–1 a Mars körüli pályára volt szánva. Hatalmas konstrukció volt, amelybe három működési fázist építettek. Nehezebb volt, mint bármely korábban az űrbe indított jármű: saját tömege 2600 kilogramm volt, minden kiegészítőjével együtt pedig 6220 kilogrammot nyomott.

A tudomány ekkoriban még viszonylag keveset tudott a Marsról. A Fobosz–1 kapcsán nagy volt a remény, hogy nagy mennyiségű hasznos információt sugároz vissza a Földre. Ez azonban végül nem így történt: egyetlen – teljes mértékben elkerülhető – hiba miatt az egész misszió eredménye kudarc volt.

A Fobosz–1-et irányító számítógépbe bele volt kódolva minden parancs, amelyet a földi irányítás adhatott a szondának. Elő volt írva, hogy a kódot többször ellenőrizni kell, és egy számítógépen is végig kell futtatni, hogy megbizonyosodjanak arról, nem tartalmaz hibát. Tudták, hogy a legkisebb hiba is katasztrófával járhat a küldetés sikere szempontjából, mivel a Földtől távol nincs mód a közvetlen emberi beavatkozásra. A legtöbb esetben a szovjet programozók kötelességtudóan végigelemezték az ilyen programok kódjait, ebben az esetben azonban a küldetés felett türelmetlenség uralkodott.

50 kopejkás emlékbélyeg 1989-ből

A műholdat 1988. július 7-én sikeresen fellőtték az űrbe, és útjára indították a Mars felé. Útja során két pályakorrekció volt betervezve, amelyek során további parancsokat küldtek a Földről a szondának. 1988. augusztus 29-én vagy 30-án az egyik technikus hagyott egy hibát a parancskódban – egyetlen hiányzó kötőjelet. A kódot ellenőrizni hivatott számítógép éppen karbantartás alatt állt, így a technikus úgy döntött, használatra készként továbbítja a kódot, amelyet aztán le is adtak a Fobosz–1-nek. A hiba miatt egy nem kívánt funkció aktiválódott – a szonda úgy vette, mintha véget ért volna a küldetése, és ezután nem tartotta a Nap felé kollektorait, ami miatt úti célja előtt lemerült minden áramtartaléka, és a Fobosz–1 leállt.

A Fobosz-program munkatársai között kitört a pánik. A szovjet rendszer nem az emberi jogok tiszteletben tartásáról volt ismert, és egy költséges eszköz végleges használhatatlanná tétele után igen nagy eséllyel számíthattak retorzióra. A Fobosz–1 küldetéssel párhuzamosan azonban zajlott még a Fobosz–2 szonda küldetése is, amelyet július 12-én indítottak útjára. Az illetékesek rájöttek, hogy ha súlyos megtorlással félelmet gerjesztenek, akkor a Fobosz–2 csapata sem fog jól teljesíteni. Így aztán a teljes nyomozást elnapolták addig, amíg a Fobosz–2 misszió véget nem ért. Végül a földi irányítás vezetőjét menesztették pozíciójából, de további retorzió nem ért senkit.

A Fobosz–2 valamivel sikeresebbnek bizonyult elődjénél: sikeresen elérte úti célját, ezt követően azonban a fedélzeti számítógép meghibásodott, és megszakadt a szonda kapcsolata a földi irányítással. Az űrverseny végül a Szovjetunió felbomlásával röviddel ezután véget is ért, az 1990-es években pedig az orosz és amerikai űrprogramok együttműködtek az emberiség tudásának gyarapítása érdekében.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
• Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai
• Papírmasé lótetemből és acél fatörzsből is figyelték egymást az első világháború katonái
• Hogyan befolyásolta az első világháború a mai munkavédelmi felszerelést?
• A német külügyminiszter távirata döntötte el végleg az első világháborút
• Alapjaiban rengette meg a világot az 1918-ban kitört spanyolnátha-járvány
• Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
• 10 kevéssé ismert tény az első világháborúról
• 1914 karácsonyán előbújtak lövészárkaikból a bakák és együtt énekeltek ellenfeleikkel