Diktátorok titkos szenvedélyei – Amikor a kegyetlen vezetők kertészkedtek, rajzoltak és hegedültek
Férfiaktképek és Disney-figurák rajzolása, hegedülés, bizarr fotóalbum készítése, romantikus novellák írása, na és persze filmek, illetve sport minden mennyiségben – így kapcsolódtak ki a világ legismertebb diktátorai.
Sztálin férfiaktjai
Sztálin egyik életrajzírója azt állítja, hogy a szovjet pártfőtitkár egyetlen hobbija a kerti munka volt.
1949-ben például, amikor a lengyel származású Konsztantyin Rokosszovszkijt (Lengyelország marsallja és honvédelmi minisztere) Sztálin a dácsájába invitálta, a diktátor személyesen fáradt ki a kertbe, és onnan, vendége legnagyobb meglepetésére, egy csokor fehér rózsával tért vissza.
Sztálin a csokrot Rokosszovszkijnak adta hálája jeléül, amiért a férfi a szülőföldjét szolgálta.
Sztálin azonban a rajzolásnak is hódolt. A pornográf stílusjegyeket magán viselő, meztelen férfiakat ábrázoló rajzainak autentikus voltát hivatalosan is megerősítették, orosz pszichológusok pedig azóta már azt is megállapították, hogy e művekben a homoszexualitásnak nyoma sincs.
Trágár és politikai ellenfeleire utaló szavak ugyanakkor helyet kaptak a rajzokon, amelyeket 2009-ben, a „népek atyja” születésének 130. évfordulóján ki is állítottak Moszkvában.
Egybehangzó források szerint Sztálint nagyon érdekelte a történelem, és képes volt naponta akár 500 oldalt is elolvasni ebben a témában − miközben a szépirodalmi műveket sem vetette meg, a kedvenc – ugyanakkor számtalanszor meg is leckéztetett – írója Bulgakov volt.
Fiatal korában a generalisszimusz költőként is kipróbálta magát, Soselo álnév alatt grúz nyelven több verse is megjelent.
Kim Dzsong Il: kosárlabda és Godzilla
A néhai észak-koreai diktátor, a 2011-ben elhunyt Kim Dzsong Il igazi filmőrült volt − személyes gyűjteménye 20 ezer darabot számlált. Filméhségét 1978-ban például úgy kívánta csillapítani, hogy elraboltatta a neves dél-koreai rendezőt, Sin Szang Okot, és ráparancsolt, hogy készítse el a Nyugaton nagy sikerű Godzilla koreai változatát, a Pulgaszarit.
Eme ínyenceknek szóló darab után nem meglepő, hogy a koreai diktátor kollekciójában egyaránt ott volt James Bond, az igazságosztó Rambo, a Keresztapa-trilógia, de a Dodó Kacsa is, amelyeknek élvezetét az évente 700 ezer dollár értékben importált konyak fokozta.
Kim Dzsong Il talán a filmeknél is jobban szerette a kosárlabdát, kedvenc játékosa a chicagói Michael Jordan volt. Kim a hatszoros NBA-bajnok szupersztárt meg is hívta Phenjanba egy közösen játszandó baráti mérkőzésre.
Ehhez érdemes felidézni, hogy az állandóan szürke ballonkabátot viselő diktátor alakja csak a koreai lakájmédia állítása szerint volt sportosnak nevezhető.
Mindenesetre Kim állítólag halála napjáig kérdezgette embereit, hogy Jordan elfogadta-e a nagylelkű invitálást.
Kim Dzsong Il gyermeki lelkesedését Madeleine Albright amerikai külügyminiszter 2000-es látogatása hűtötte le, aki az észak-koreai vezérrel való találkozása során csupán egy Jordan által szignált labdát tudott átnyújtani a népszerű sportot állítólag sajátos szabályokkal játszó Kedves Vezetőnek.
Hitler mesevilága
Hitler művészetszeretete köztudott, az viszont csak az utóbbi években vált ismertté, hogy a Führer előszeretettel rajzolgatott mesefigurákat.
Jóval hatalomra jutása előtt Bécsről készített rajzokat próbált rásózni a turistákra, hogy így keresse meg napi betevőjét, és kétszer is elutasították, amikor az osztrák főváros Szépművészeti Akadémiájára jelentkezett.
Nagy rajongója volt a hollywoodi filmeknek is, amelyeket magánmozijában tekintett meg; egyik kedvence – amelyről azt állította, hogy minden idők legnagyobb filmje – egy német tündérmese adaptációja, Walt Disney Hófehérke című alkotása volt.
2008-ban röppent fel az a hír, hogy ezt a két passzióját esetleg ötvözhette is: egy norvég művészeti galéria tulajdonosa rálelt egy Hitlernek tulajdonított, képregényfigurákat (A hét törpe, Pinokkió) ábrázoló rajzra.
A Disney iránt érzett hitleri rajongás szűkebb környezetében ismert volt, Joseph Goebbels például Mickey Mouse-os kellékeket adott át főnökének, ami – írja naplójában Goebbels – igen jólesett Hitlernek.
A Führer egyébként nagy állatbarát hírében állt, kanárikat tartott, és különösen ragaszkodott Blondihoz, az 1941-ben ajándékba kapott német juhászkutyájához, neki azt is megengedte, hogy a hálószobájában aludjon.
Hitler odavolt a klasszikus zenéért, elsősorban Wagnert favorizálta, de Beethoven és Bruckner muzsikáját is gyakran hallgatta. Emellett Sztálinhoz hasonlóan igen sokat olvasott.
Szaddam, a romantikus
2001-ben szemfüles CIA-ügynökök egy londoni arab könyvesboltban egy Nyugaton korábban ismeretlen novellára figyeltek föl, amely a Zabibah és a király címet viselte − rajta a szerző nevével: S. Hussein.
Az allegorikus mű Irak történetéről szól, és az ókorban (mások szerint az öbölháború idején) játszódik, ahol az igazságos király (ez lenne Szaddám, aki egyébként a modern Nabukodonozornak tartotta magát) beleszeret az ő Zabibahjába, aki Irakot testesíti meg.
Az elbeszélés szerint a leány egyik alkalommal a királyi palotába tart, amikor megtámadják, és a kegyetlen férje – aki nem más, mint az Egyesült Államok – megerőszakolja.
A szőke (!) uralkodó azonban a segítségére siet, és az Istenről, a szerelemről és a versekről folyó dagályos dialógusok után a király és Zabibah egymásba szeret.
A 160 oldalas romantikus kötet igazi bestseller lett a közel-keleti országban, összesen kétmillió példányt nyomtattak az alig fél dollárba kerülő novellából.
A kiadó Jonathon Earl Bowser kanadai művészt kérte fel, hogy készítsen illusztrációkat a kiadáshoz, amely angolul 2004-ben jelent meg.
Egy húszrészes tévésorozat és egy musical is készült a novella alapján, sőt Szaddám Huszein kivégzése után két nappal a Youtube videomegosztó oldalra is felkerült, de 48 óra után eltávolították a jogsértő tartalmat.
Az írás mellett a diktátor egyébként más hobbinak is szentelt időt: egy iraki kormánytag szerint naponta legalább három órát kertészkedett.
Mussolini, a hegedűvirtuóz
A magát egész életében intellektuális fölényben érző, kenyerét korábban újságíróként kereső Mussolini igazi művészetpártoló volt.
Kiváló hegedűművész hírében állt, gyermekkora óta játszott ezen a hangszeren, és később sem tette a sarokba, ugyanis a zenéléssel könnyen meg tudta nyugtatni magát.
Már fiatalabb korában nagy nőcsábász hírében állt, és nem zavarta, ha az illető hölgy jóval idősebb nála, vagy az sem, hogy házas. Mikor ismerősei ezt felhánytorgatták neki, állítólag mindig elővette a hegedűjét, és addig játszott, amíg el nem hallgattak.
Szüksége is volt a zene adta relaxációra, ugyanis az erőszakos természetű és hirtelen haragú Mussolininek már fiatalkorában sem kellett a szomszédba mennie egy kis agresszióért: a kis Benito azzal szerzett magának kétes hírnevet az iskolában, hogy állandóan zaklatta és megverte társait.
Felnőttként igyekezett minden reggel elolvasni egy versszakot Dantétól, és ha éppen nem Abesszínia meghódításán törte a fejét, akkor – Szaddám Huszeinhez hasonlóan – szívesen írt romantikus regényeket, politikai műveket, vallásellenes ponyvaregényt – és németre fordított olasz klasszikusokat.Összesen 44 kötete jelent meg.
A Duce – megalapozva ezzel a fasiszta mitológiának az erős és szorgos vezetőről szóló alapját – naponta 18 órát dolgozott, és még vasárnap is ideje nagy részét munkával töltötte.
Mussolininek az igazi hobbija maga a politika volt.
Kadhafi, a mániákus
A Líbiát évtizedeken át vaskézzel irányító, az arab tavasz által elsöpört diktátor rajongott Condoleezza Rice volt amerikai külügyminiszterért, akiről saját kezűleg készített kreatív fotóalbumot, úgynevezett scrapbookot.
Rice 2008-as líbiai látogatásakor Kadhafi nagyra becsült vendégét 212 ezer dollár összértékű ajándékokkal halmozta el − állítólag egy gyémántgyűrűt is adott az amerikai külügyminiszternek, továbbá egy medált, benne a saját képmásával és az eszmei ámokfutását tartalmazó Zöld könyv egy dedikált példányát.
Kadhafi – miután a Condi név már foglalt volt – egyszerűen csak „Leezának” becézte a diplomatát, akit Afrikából származó ősei miatt értékelt ilyen nagyon. Interjúk során többször kifejtette, hogy mennyire büszke rá, csodálja, mi több, szerelmes belé.
Az Ezredes – aki 42 éven át tartó uralkodásával afrikai diktátorcsúcstartó – megannyi hóbortja közül az egyik legfontosabb a futball volt.
A líbiai forradalom idején meggyilkolt Moammer Kadhafi személyes holmijai közül például egy, a Liverpool FC logójával díszített bögre is előkerült.
A kapcsolat elsőre ugyan nem tűnik életszerűnek, de tény, hogy a bukott diktátor fia, Al-Szaadi Olaszországban játszott profi futballistaként, és az apja azt tervezte, hogy befektet az angol csapatba.
Fidel Castro, a baseball szerelmese
Kuba három és fél éve elhunyt vezére akár profi baseballjátékosi karriert is választhatott volna magának, ha úgy alakul, hogy nem forradalmi útra lép, és nem a kommunizmust kezdi építeni országában.
Az 1940-es években a Havannai Egyetem hallgatójaként élt-halt a baseballért, csavart labdájáról messze földön híres volt, és állítólag több profi csapat is érdeklődött utána.
A Pittsburgh Pirates mellett 1949-ben a New York Giants egy szaftos ajánlattal kereste meg, amely 5 ezer dolláros aláírási bónuszt tartalmazott.
Az amerikai csapat azonban lekésett a dobójátékosról, aki ekkorra már keményen ostorozta az USA imperializmusát. Ugyanakkor egyes források szerint nem volt könnyű a döntés: Castro napokig gondolkozott az ajánlaton, amelyet végül visszautasított.
Ezzel a tettével be is írta nevét a sporttörténelem nagykönyvébe, ugyanis ő volt az első latin-amerikai játékos, aki nemet mondott a Giantsnek. Érdemes belegondolni, hogy mi lett volna, ha a hidegháború egyik legemblematikusabb figurája feladja politikai ambícióit, és a sportnak szenteli az életét.
Ez is érdekelhet
A szigetország baseballcsapatának fanatikus szurkolója szabadidejében halászattal, vadászattal, olvasással is foglalkozott. Habár a golfot burzsoá játéknak tartotta, nem egyszer rajtakapták, hogy ennek a „káros szenvedélynek” hódolt.
A búvárkodásnak is sok időt szentelt, amit az ellene folyamatosan merényleteket szervező CIA igyekezett kihasználni: egyszer egy robbanóanyaggal telepakolt, színes „kagylóhoz” akarták odacsalogatni, más alkalommal búvárruháját tervezték mérgező gombával bevonni, hogy bőrbetegséget kapjon. Egyik merényletkísérlet sem sikerült.
