A középkori templomok egymástól is lopták az ereklyéket
2019. január 31. 15:03 Múlt-kor
A középkor egyik leggyakoribb és legelterjedtebb bűncselekménye az ereklyelopás volt. A szentekhez kapcsolódó különböző tárgyak és földi maradványaik (vagy azoknak tartott tárgyak) eltulajdonítása annyira gyakori volt, hogy külön nevet is kapott: „furta sacra” (szent tolvajlás).
Korábban
Félreértések és magyarázatok
Az ereklyék a középkori város egyik fő bevételi forrását jelentették, mivel ezek vonzották a zarándokokat – és velük együtt a pénzüket is, amelyet a városban költöttek el. Ily módon minden városnak – főként ahol jelentős egyházi központ működött – érdekében állt minél több és minél jelentősebb ereklyét tartania templomában vagy templomaiban, és a gazdasági előnyök általában messze ellensúlyozták az adott ereklye esetleges kétes származását vagy – esetleg – teljesen hamis mivoltát.
Az ereklyék vásárlói tudták, hogy nem érdemes túl sok kérdést feltenniük az adott darab eredetét illetően. Amikor egy Felix nevű tolvaj ellopta egy ravennai kolostorból Szent Severus, a város egyik korai püspökének maradványait, a megbízója – Otgarius mainzi érsek – adta neki a lovat, amelyen elmenekülhetett. Az ereklyekereskedők is különféle fortélyokat voltak kénytelenek bevetni ahhoz, hogy üzletük nyereséges legyen: volt, hogy ugyanazon szent csontjait többször is eladták – és nem úgy, hogy részekre osztották, hanem egyszerűen hazudtak róla, vagy népszerű tévképzeteket használtak ki.
Utóbbira jó példa Szent Orsolya követőinek esete: egy félrefordítás következtében legendája úgy terjedt el, hogy 11 kísérőjéből – akik a történet szerint vele együtt haltak mártírhalált Rómánál Attila hun fejedelem és serege keze által – 11 000 lett. Az olyan mártír szüzek maradványaiból, akik 11 000-en voltak, szinte bárkinek „juthatott”, és a középkori ereklyekereskedők ezt kíméletlenül ki is használták: a becslések szerint világszerte mintegy 30 tonna csontot tartanak Orsolya mártírtársainak ereklyéiként különféle kegyhelyeken.
Előfordult olyan is, hogy a nagy tiszteletnek örvendő ereklyéről kiderült, hogy nem is emberi maradvány: a reformáció során egy genfi katedrálisban, ahol a papok állítása szerint Szent Péter mumifikált agya volt kiállítva, kiderült, hogy egy darab habkövet őriztek.
Egyáltalán nem számított kirívónak, hogy egyházi intézmények egymás ereklyéit rabolják el. Nagy Károly korától a keresztes hadjáratok kezdetéig közel 100 példa maradt fenn ilyen esetekről a különféle kéziratokban, mégpedig azért, mert a szerzetesek és apácák büszkén feljegyezték az ereklyék ilyetén „kiszabadításait” évkönyveikben, rajzaikon és hagiográfiáikban (életrajzi művek) is. Általában azzal védték meg tettüket, hogy mivel az ereklyének természetfeletti hatalma van, nyilván a „kiszabadítás” volt a kívánsága – ha nem akarta volna, hogy elvigyék, akkor nem hagyta volna.
Egy másik jellemző érvelést alkalmaztak Szent Marcellinusz és Péter római vértanúk maradványainak eltulajdonítói: a két szentet „elhanyagolták” Rómában, ezért egyenesen szükség volt arra, hogy egy német székesegyházba helyezzék át őket, ahol „megfelelő tiszteletben” részesülhetnek. További indokokként szolgálhatott az ereklyelopáshoz egy új zarándokhely alapítása, rivális egyházi központokkal való versengés, a zarándoklat cselekedetének népszerűsítése, az adott szentre való mélyebb fókuszálás, a bevételkiesés pótlása, illetve a politikai instabilitás közepette az isteni védelem biztosítása – ezek mind valódi érvek, amelyeket felsoroltak a korban.
Viszonylag tipikus történet egy Balgerius nevű szerzetesé, aki egy elhagyatott walesi kolostorból kívánja elvinni Szent Leofwynn (vagy Lewinna) maradványait. A szent életű asszony eleinte ellenáll, és a szerzetes nem tudja elmozdítani, azonban végül imával meggyőzi, és a szent hagyja magát „kiszabadítani”.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
- Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
- A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
- A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
- Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs
- Grace Kelly lemondott Hollywoodról, hogy hercegné lehessen tegnap
- A magyar divat koronázatlan királynője volt Rotschild Klára tegnap
- Bármi áron érvényesítette kereskedelmi érdekeit a brit Kelet-indiai Társaság tegnap
- Félmillió áldozatot követelt a Banglades függetlenségét is elhozó Bola-ciklon tegnap
- Jezsuita mintára hozta létre Pázmány Péter a nagyszombati egyetemet tegnap
- Nem vették fel a főiskolára, húsz évig épületek díszítésén dolgozott Auguste Rodin 2024.11.12.
- First Ladyk politikai szerepben 2024.11.12.
- Zenével reformálta meg Kronberger Lili a műkorcsolyázást 2024.11.12.