Elhalasztották a częstochowai egykori kommunista börtönépület eladását

Egyelőre nem értékesíti a lengyelországi Częstochowa önkormányzata azt az épületet, amely a második világháború után a kommunista állambiztonság hírhedt börtöneként és kihallgatóközpontjaként működött.

A jelenleg üresen álló, Popiełuszki utcai ingatlan eladását a helyi városvezetés azzal indokolta, hogy a bevételből más, sürgős infrastrukturális beruházásokat finanszíroznának. Az ellenzéki képviselők ugyanakkor hevesen ellenzik a privatizációt, attól tartva, hogy egy magánbefektető megsemmisítené az épület alagsorában található, kegyeleti értékű börtöncellákat.

Bár a komplexum a közelmúltban hivatalos műemléki védettséget kapott, a bírálók szerint a jogszabályok nem garantálják teljeskörűen az egykori kazamaták eredeti állapotban történő megőrzését, mivel egy beruházónak akár anyagilag is megérheti a műemlékvédelmi bírság kifizetése. A városi tanács a heves vitát követően úgy határozott, hogy az eladásról szóló szavazást későbbi időpontra halasztja.

Az épület legvitatottabb korszaka 1945-ben kezdődött, amikor a kétszárnyú létesítmény a kommunista állambiztonság, a Közbiztonsági Hivatal (Urząd Bezpieczeństwa, UB) városi és járási központja lett. Az alagsorban kialakított vallatócellák országszerte hírhedtté váltak. Bár a fizikai bántalmazásokra és gyilkosságokra vonatkozó beszámolókat a történészek levéltári források hiányában eddig csak részben tudták igazolni, az épület komor hírneve máig él a köztudatban.

A fennmaradt dokumentumok rögzítenek egy 1949. június 10-én történt sikeres szökést is, amelynek során nyolc fogolynak, köztük a tizenhét éves Jan Miedziejewskinek – a város későbbi önkormányzati képviselőjének – sikerült kijutnia a fogságból. Az alagsorban a mai napig több mint harminc eredeti cella található, amelyeket vaskos, kémlelőnyílással ellátott faajtók és nehéz vasrácsok zárnak le.

Az 1900-ban emelt kétemeletes, téglaépítésű laktanyát eredetileg az Orosz Birodalom határőrsége számára építették, mivel Częstochowa abban az időben mindössze tizennyolc kilométerre feküdt a német határtól. Az első világháború kitörését követően, a város német megszállása idején a tábori csendőrség rendezkedett be a falak között.

A független Második Lengyel Köztársaság (1918–1939) éveiben a formálódó lengyel hadsereg, a népmilícia, majd az állami rendőrség központja volt. A második világháborús német megszállás alatt a kollaboráns lengyel rendőrség állomásozott itt.

Az állambiztonsági szervek kiköltözése után az 1970-es évek végéig a Polgári Milícia használta az épületet, majd az önkormányzat lakásokat alakított ki benne. Ekkor a cellák egy részét a lakók tárolóként használták. Legutóbb, 2019-ig a Városi Útkezelő Igazgatóság működött az intézményben.

Az elmúlt évtizedekben számos terv született a műemlék méltó hasznosítására: az 1990-es években a Polonia Házat (Dom Polonii), 2023-ban pedig egy Emlékezet és Szabadság Központot (Centrum Pamięć i Wolność) szerettek volna létrehozni a falak között. A tervek forráshiány miatt sorra meghiúsultak, így a lengyel történelem e sötét korszakát őrző épület sorsa továbbra is bizonytalan maradt.