Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"

2015. augusztus 7. 13:12 Herczeg Renáta

„De hiszen Gernyeszegen is megáldotta Isten az földet.” Ezt a rövid választ írta Pataki István kolozsvári pap Weér Juditnak 1691-ben, amikor gróf Teleki Mihály özvegye azon gondolkodott, hogy szeretett férjét, aki a csatatéren hunyt el, hol temesse el.

Korábban

Teleki Mihály a Maros bal partján, a Bongor hegyoldala melletti síkon elterülő gernyeszegi birtokot Apafi Mihály fejedelemtől kapta 1674-ben, és egészen haláláig, 1690-ig szívesen tartózkodott ott. Időközben azonban Teleki a Habsburg-házhoz pártolt át, Lipót császár igaz híveként indult csatába 1690. augusztus 12-én Gernyeszegről. Lelke mélyén sejthette balsorsát, érezte, hogy szeretteit és szolgálóit utoljára látja, ezért még indulása előtt megesketett mindenkit, hogy halála után is a császárt fogják szolgálni. Baljós gondolata igaznak bizonyult, ugyanis néhány nappal később a Törcsvár melletti csatatéren, Zernyest és Tohán között összekaszabolt testtel, holtan találtak rá. Feleségének ezek után menekülnie kellett a birtokról, és hosszú kálváriát kellett végigjárnia, hogy fél évvel később abba a gernyeszegi földbe temethesse el urát, amelyet „Isten is megáldott”. A gyászszertartáskor az udvarház egyik boltozott hálótermét vörös és fekete posztóval vonták be, a ravatalhoz többen elzarándokoltak, majd a helybeli református templom kriptájában helyezték Teleki földi maradványait örök nyugalomba. A sírt jóval később, 1908-ban feltárták és a templomban őrzött, egykor II. Rákóczi Ferenc hamvai számára készült, de fel nem használt szarkofágba helyezték át, immár a feleségével együtt.

A birtok az Erdély történetével szorosan összefonódó Teleki família kezében maradt egészen a második világháború végéig. Mihály unokája, László (1710–1778) egy új, ma is látható impozáns barokk kastély építésébe kezdett. 1772-ben elbontatta a régi várkastélyt, és csak a pincét tartotta meg. A tervekkel korának legfoglalkoztatottabb mesterét, Grassalkovich Antal építészét, Andreas Mayerhoffert bízta meg, így nem véletlen, hogy a rezidencia nagyon sok hasonlóságot mutat a gödöllői kastéllyal. Az U alakú épület középrészének pavilonját a manzárdos kupola hangsúlyozza. A barokk pompa erdélyi változatát idéző kastély megközelítése igencsak romantikus, hiszen háromosztatú kőhídon lehet bejutni oda. A kastélyt a későbbi korok visszafogott építészeti részletei teszik egyedivé, többen írtak róla és a „Maros ékköve”, „Erdély Gödöllője” vagy „A legnyájasabb erdélyi kastély” jelzőkkel illették. A szájhagyomány szerint a valóságos palota különleges kapcsolatban állt az égiekkel, hiszen 52 szobája és 365 ablaka volt. Az ablakok – hogy pontosan mennyi volt, ki tudja? – igazi ékszerként ragyogtak a napfényben, és mennyei világosságot vittek a szobákba. Itt született többek között Teleki Sámuel, a világhírű marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója, de nemcsak ő, ugyanis 1874. október 8-án itt látta meg a napvilágot Bethlen István, Magyarország későbbi miniszterelnöke is, és itt született Teleki Julianna, akiről Jókai Mór A kőszívű ember feleségét, Baradlaynét mintázta meg regényében.

Herczeg Renáta teljes cikkét keresse a Múlt-kor nyári számában