Hitler elfeledett szövetségesei
Hegyi W. György

Róma mindenható matrónája

„Ezután mindenkitől búcsút vett, és miközben a Rómából érkezőktől Drusus beteg leánya felől érdeklődött, hirtelen halt meg, Livia csókjai közt, e szavak kíséretében: »Livia, emlékezz házasságunkra, és élj boldogul!«” (Kis Ferencné fordítása.) Suetonius, II. századi életrajzíró írja le így az első római császár, Augustus halálát. Szomorúságában is idilli kép: Az öntudatát és az államügyekkel való kapcsolatát az utolsó pillanatig megőrző agg princeps elbúcsúzik barátaitól, majd szerető nagypapaként érdeklődik még (mostoha) unokája egészsége felől, de utolsó szavait feleségéhez intézi.

Egy kissé másképp fest mindez Suetonius kortársánál, Tacitusnál: „…súlyosbodni kezdett Augustus állapota. Némelyek Livia merényletére gyanakodtak (…) Bármint történt is, alig ért Tiberius Illyricumba, anyja levélben sürgősen visszahívatta; s nem tudni biztosan, még életben találta-e Augustust Nola városában vagy már csak holtan. Mert Livia szigorú őrséggel záratta el a házat és az utakat, s közben biztató híreket terjesztett, míg a helyzet parancsolta intézkedések megtétele után egyszerre jelentették be Augustus elhunytát és Tiberius hatalomátvételét.” (Borzsák István fordítása.) Tacitus nem kezeli tényként, csak mint ki nem zárható gyanút említi meg: több mint ötven év házasság után Livia megmérgezhette férjét. Annál biztosabb ellenben abban, hogy az utolsó hetekben a princeps feleségének kezébe került az irányítás, aki okosságát (remek húzás a hírzárlat!) és informális hatalmát fia, Tiberius uralma érdekében vetette be.

Más gyermekével terhesen az oltár előtt

Az első forrásunkban a szerető hitvessel, a mintaszerűen viselkedő, a saját szerepkörében megmaradó római matrónával találkozunk, míg a másodikban egy nagyhatalmú nővel, aki a háttérből irányítja a császári udvar életét, és így óriási befolyása van a birodalom ügyeire. Az első kép, amelyet Augustus és környezete – beleértve magát Liviát is – a nyilvánosság elé állított, önmagában biztosan nem teljes. Kérdéses azonban, hogy ezt mennyire kell átfesteni a második alapján. Izgalmas lenne a legszélsőségesebb feltételezéseket követve felfedezni egy „titkos történetet”, melyben például Livia keze lenne mindazokban a halálesetekben, amelyek így vagy úgy, de hozzájárultak saját pozíciójának erősítéséhez, illetve fiának, Tiberiusnak a hatalomra kerüléséhez. De legalább ennyire izgalmas megpróbálni megérteni, milyen lehetőségei voltak egy intelligens és ambiciózus nőnek abban a különleges korszakban, s e lehetőségek közül nem kizárva természetesen a méregkeverést sem.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyár számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok