A konvojháború és a spanyol flotta váratlan győzelme
A konvojháború döntő fejezete 1780 augusztusában érkezett el: Luis de Córdova altábornagy flottája példátlan sikert aratott, amikor a spanyol kémhálózat támogatásával egyetlen nap alatt elfogott egy 55 hajóból álló brit konvojt, amely fegyverekkel, arannyal és utánpótlással volt megrakva. A hadművelet nemcsak Nagy-Britannia tekintélyét rengette meg, hanem közvetve az amerikai függetlenségi háború erőviszonyait is átformálta.
A konvojháború megdöntött egy mítoszt
A tett olyan horderejű volt, hogy a korabeli Gazeta de Madrid teljes terjedelmében közölte: „A kapitány a Mindenható kezének tulajdonítja, hogy az ellenség gazdagságai a hatalmunkba kerültek…” A beszámoló nem túlzott.
1780. augusztus 9-én a spanyol királyi haditengerészet egy délelőtt alatt elfoglalt egy 55 hajóból álló brit konvojt. A rakomány elképesztő volt: 80 000 muskéta, 3000 hordó puskapor, egymillió font arany, 3000 fogoly és egy tucat ezred teljes ellátmánya.
A hadműveletet Luis de Córdova vezette, és ezzel kezdetét vette az a konvojháború, amelyet Rafael Torres Sánchez professzor a korszak két legerősebb haditengerészete közötti igazi összecsapásnak nevez. Célja az volt, hogy az Atlanti-óceánon átívelő utánpótlási útvonalakat ellenőrzés alá vonják, és ezzel befolyásolják Amerika jövőjét.
A konvojháború kulisszái: kémek, fedőtörténetek, hamis nyomok
Torres kutatása nemcsak a tengereket vizsgálja, hanem a spanyol kémhálózat működését is. Európa kikötőiben, arzenáljaiban és hajógyáraiban ügynökök dolgoztak, hogy az ellenséges konvojokról időben információt szerezzenek. A hálózatot Floridablanca államtitkár szervezte, tehetséges és merész politikusként. Az angol Admiralitás hivatalnokainak, fegyvergyári dolgozóknak, hollandiai és skóciai ügynököknek a jelentései gyakran kottákba rejtett titkos üzenetként jutottak ki az országból.
A kommunikáció lassú volt és bizonytalan, ezért akár négyszer is elküldtek egy-egy sürgős hírt különutas futárokkal, kódolt üzenetekkel, ágyúgolyóhoz kötözött parancsokkal. A válasz hónapokig tartott, ezért minden üzenetben fel kellett vázolni a lehetséges forgatókönyveket.
José de Solano titáni vállalkozása
A kémhálózat egyik legsikeresebb akcióját 1780 áprilisában hajtották végre. A korona hatalmas konvojt indított José de Solano y Bote Carrasco parancsnoksága alatt, aki a hétéves háború után a támadó stratégiát preferálta.
Solano több mint száz szállító- és hadihajó élén, 20 000 katonával és tüzérségi felszereléssel indult az Újvilág felé. A cél az volt, hogy új frontot nyissanak, és csökkentsék a brit nyomást a tizenhárom gyarmaton. A kémhálózat félrevezette az angol megfigyelőket, fiktív századokat állított fel és hamis útvonalakat jelölt meg.
A konvoj végül háborítatlanul érte el Havannát, és jelentősen hozzájárult Bernardo de Gálvez hadjárataihoz, amelyek a briteket kiszorították a Mississippi vidékéről és Nyugat-Floridából.
A konvojháború csúcspontja
1780 augusztusában érkezett a végső fordulat. Floridablanca grófja értesítette Córdova altábornagyot, hogy két brit konvoj indult Kelet-India felé, mindössze három gyenge kísérőhajóval. A spanyol–francia armada napokig követte őket. Augusztus 9-én Córdova pontosan azon a helyen várta őket, amelyet a kémjelentések megjósoltak. A britek nem tudtak kitörni, és megadták magukat.
A csapás a Lloys biztosítótársaság „legsötétebb napja” volt, az Admiralitásnak pedig megalázó vereség. A spanyolok viszont bebizonyították, hogy nemcsak képesek voltak az évszázad legnagyobb konvoját kiküldeni Amerikába, hanem képesek voltak a brit flotta történetének legsúlyosabb veszteségét is okozni.
A zsákmányolt ellátmány nemcsak a spanyol kincstárat erősítette, hanem az amerikai lázadók kezére is játszott eszközöket — különös történelmi iróniával.
Mitológia helyett valóság
Ez is érdekelhet
A brit haditengerészet ezt a kudarcot igyekezett eltussolni, ami hozzájárult ahhoz a mítoszhoz, hogy a brit flotta hibátlan, míg a spanyol erőtlen volt. Torres szerint azonban a valóság ennek az ellenkezője: a spanyol monarchia a korszakban fejlett flottaszervezéssel, hatékony kémhálózattal és magas szintű navigációs tudással rendelkezett.
Az 1780-as években a spanyol haditengerészet képes volt komoly támadó kapacitást és műveleti rugalmasságot felmutatni — a konvojháború pedig ennek egyik leglátványosabb bizonyítéka lett.
