A csókolózás evolúciója

A csókolózás evolúciója elsőre romantikus témának tűnik, mégis száraz tudomány áll mögötte. Egy új kutatás szerint a szájról szájra irányuló, nem agresszív érintkezés – vagyis az, amit ma csókként ismerünk – már több mint 21 millió éve jelen lehetett a nagy majmok őseinél. A viselkedés nyomai ma is felbukkannak csimpánzoknál, bonobóknál, farkasoknál, prérikutyáknál, sőt jegesmedvéknél és albatroszoknál, és jó eséllyel a Neandervölgyiek és a korai emberek is osztoztak rajta.

Csókolózás evolúciója

Az emberek csókolóznak, a főemlősök csókolóznak, és bizonyos más állatok is. Most kutatók megpróbálták rekonstruálni, honnan ered ez a különös, mégis ismerős viselkedés. Arra jutottak, hogy a szájról szájra irányuló érintkezés több mint 21 millió évvel ezelőtt alakult ki, és valószínűleg már az emberek és más emberszabású majmok közös őse is gyakorolta.

Ugyanez a kutatás arra is rámutat, hogy a neandervölgyiek szintén csókolózhattak. Sőt, az eredmények alapján jó eséllyel az emberek és a neandervölgyiek egymással is „smároltak”, amikor találkoztak.

Miért maradt fenn a csókolózás?

A tudósok azért fordultak a csókolózás evolúciója felé, mert ez a viselkedés valódi rejtély. Nincs egyértelmű, kézzelfogható túlélési vagy szaporodási előnye. Mégis széles körben megjelenik: nemcsak különböző emberi kultúrákban, hanem számos állatfajnál is megfigyelhető.

Azáltal, hogy bizonyítékot találtak más fajok hasonló száj-száj érintkezésére, a kutatók „evolúciós családfát” tudtak felrajzolni. Ezen próbálták visszakövetni, mikor jelenhetett meg legnagyobb valószínűséggel ez a szokás az evolúció során.

Csókolózás és a nagy majmok közös őse

Ahhoz, hogy a különböző fajoknál megfigyelt viselkedéseket össze lehessen hasonlítani, nagyon pontos – és meglehetősen romantikátlan – definícióra volt szükség. A kutatók ezért a csókot úgy határozták meg, mint nem agresszív, irányított száj-száj érintkezést, az ajkak vagy a szájszervek mozgásával, táplálékátadás nélkül.

Az Evolution and Human Behavior című folyóiratban megjelent tanulmányban így leírt csók definíciója alapján vizsgálták a viselkedést. „Az emberek, a csimpánzok és a bonobók mind csókolóznak” – magyarázta a kutatást vezető Matilda Brindle, az Oxfordi Egyetem evolúcióbiológusa. Ebből arra következtetett a csapat, hogy „valószínű, hogy a legutóbbi közös ősük is csókolózott”.

A modellezés szerint a csókolózás valószínűleg 21,5–16,9 millió évvel ezelőtt fejlődött ki a nagy majmoknál. Azóta fennmaradt, és a ma élő nagy majmok többségénél továbbra is megfigyelhető valamilyen formában.

Csókolózó farkasok, prérikutyák, jegesmedvék és albatroszok

A tanulmány szerzői olyan viselkedést kerestek, amely megfelel a tudományos csók-definíciónak. Ilyet nemcsak főemlősöknél találtak, hanem farkasoknál és prérikutyáknál is. Megfigyeltek hasonló száj-száj kontaktust jegesmedvéknél – „meglehetősen hanyag, sok nyállal” – és galápagosi albatroszoknál is.

Bár ezek a jelenetek messze állnak az emberi romantika sztereotípiáitól, viselkedésformailag mégis ugyanabba a kategóriába esnek. A kutatók ezért elsősorban a főemlősökre, különösen a majmokra összpontosítottak, hogy minél pontosabb evolúciós képet kapjanak az emberi csók eredetéről.

Neandervölgyiek, nyálcsere és közös baktériumok

A tanulmány arra is következtetett, hogy a neandervölgyiek – legközelebbi, mára kihalt emberi rokonaink, akik körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt tűntek el – szintén csókolóztak. Ezt részben genetikai bizonyítékok támasztják alá.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a modern embereknek és a neandervölgyieknek bizonyos közös szájüregi mikrobáik voltak. Ezek olyan baktériumok, amelyek a nyálban élnek, és az orális mikrobiom részei. Ez arra utal, hogy a két faj még azután is hosszú időn át cserélhetett nyálat, hogy evolúciós útjuk szétvált.

Ez a nyálcsere nemcsak a csókolózásra utalhat. Lehetett köze a közös étkezéshez, szoros gondozási kapcsolatokhoz vagy más intim érintkezési formákhoz is – de a csók ezek között az egyik legegyszerűbb magyarázat.

Miért csókolózunk? Lehetséges magyarázatok

A tanulmány pontosabb képet adott arról, mikor alakulhatott ki a csókolózás, de arra a kérdésre, hogy miért, egyelőre nincs végleges válasz. Több elmélet is verseng egymással.

Az egyik szerint a csók őseink ápoló, gondozó viselkedéséből nőtt ki. A szoros testi kontaktus erősíthette a kötődést szülő és utód, illetve csoporttagok között. Egy másik elképzelés szerint a csókolózás intim módja lehet a partner egészségi állapotának, sőt biológiai kompatibilitásának felmérésére: a nyálban lévő kémiai jelek információt adhatnak az immunrendszerről vagy a hormonális állapotról.

Matilda Brindle szerint fontos, hogy a csókolózást ne tekintsük pusztán „butaságnak” vagy romantikus gesztusnak. Inkább olyan viselkedés, amelyet megosztunk nem emberi rokonainkkal is, és amely az evolúció során valamilyen okból tartósan fennmaradt.

Mit árul el rólunk a csókolózás?

A kutató reméli, hogy ez a munka csak a kezdet. Ha sikerül pontosabban megérteni, hogyan alakult ki és hogyan terjedt el a csókolózás, közelebb kerülhetünk ahhoz is, hogy miért olyan fontos számunkra ma is. A csók ugyanis nemcsak szerelmi jelenet a filmekben, hanem összetett társas jelzés.

„Fontos megértenünk, hogy ez olyasmi, amit megosztunk nem emberi rokonainkkal is” – fogalmaz Brindle. Éppen ezért szerinte nem elutasítani kellene a csókolózás tanulmányozását, csak azért, mert az embereknél romantikus jelentés tapad hozzá, hanem épp ellenkezőleg: komolyan venni, mint egy ősi, közös viselkedésformát, amely sokat elmond arról, kik vagyunk – és honnan jöttünk.