Mit rejtett a Haine partja? A condéi ásatás feltárja a város rétegeit

A condéi ásatás új fényt vet a Haine és a Haynette folyók mentén fekvő terület fejlődésére. A feltárások során a régészek a kora középkortól a 19. századig követhető építkezést és kézműves tevékenységeket azonosítottak: cölöpalapokra épült házakat, macskaköves utat, városfalat, cserzőműhelyt és több korszak sörfőzdéit.

A condéi ásatás és a folyópart ősi képe

A condéi ásatás szerint a Haine ősi folyása közelében, csaknem négy méter mélyen kerültek elő a legkorábbi maradványok. A kapcsolódó leletanyag alapján ezek a kora középkorra, a 8–11. századra datálhatók. Akkoriban a folyó homokos partján álltak a cölöpökre emelt építmények, amelyek szerkezete jól megőrződött a nedves altalajnak köszönhetően.

A 12. századból származó cölöpök és fonott faszerkezetek már tudatos folyószabályozást jeleznek. A cél feltehetően a meder áthelyezése és a part meghosszabbítása volt, hogy több hely jusson a kézműves tevékenységek számára. A 13. század végére a terület elmocsarasodott, ekkor azonban egy impozáns falazott partfal épült ide, feltehetően a folyami közlekedés és egy rakpart kialakításának igényével.

Új épületek a Haynette partján

A 13. század végén vagy a 14. század elején egy nagy, téglalap alaprajzú – megközelítőleg 7,5 × 15 méteres – épületet emeltek a Haynette partján lévő mocsaras területre. A falalapok jó állapota miatt az agyagpadlók is fennmaradtak, valamint két különleges, csempézett kéménypadló. Az egyik apró, mázas csempéivel tűnik ki.

Ugyanebből az időszakból származik egy mintegy tizenöt méter hosszú macskaköves út, amely a mocsár tetején húzódott. Valószínűleg a város első erődítményénél fekvő utcát kötötte össze a folyóval.

A városfal kiépítése és a vízi kapu

Néhány évtizeddel az épület felépítése után megkezdődött a második condéi városfal építése. A mintegy 1,30 méter vastag falazott sánc közel három méter mélységben maradt fenn. A teljes szakasz mintegy harminc méter hosszúságú lehetett.

Bár a Haynette folyót a 18–19. században szabályozták, a régészek remélik, hogy sikerül azonosítani a 14. századi bástyában nyíló vízi kaput. Ezen át érkeztek a kereskedelmi hajók a városba. A környék később beépült: több 15. századi épület, köztük egy sörfőzőkemencéhez tartozó ház is előkerült.

Kézművesség és ipar a folyók mentén

A condéi ásatás szerint a Haine és a Haynette partja hosszú időn át kézműves tevékenységek központja volt. A 17. század elejéről származik az a cserzőműhely, amely nagy fa- és falazott kádaival állati bőröket dolgozott fel. A kádakat a század végéig hulladéklerakóként használták.

A feltárás során egy kisebb kövezett udvar is előkerült, amelyet egy téglakemence határolt. A kemencét egy kis pince szolgálta ki, és a régészek szerint ez egy korai sörfőzde volt a 17. század végén vagy a 18. század elején. Két kör alakú, szénnel működő kemence pedig egy másik, 19. század első felére keltezhető sörfőzdére utal.

A helyszínen a 20. század elejére kialakult a nagy Fally sörfőzde, amely 1900 körül kezdte működését, és épületeit egészen 2020-ig álltak, mielőtt lebontották őket.