A fogkő buktatta le a középkori leprások higanyos kezelését

A kutatók összesen 76 egyén fogkövét és 45 síri talajmintát elemeztek. A minták két középkori lepratelep temetőjéből (az angliai peterborough-i St Leonard's és a franciaországi St Thomas d'Aizier), valamint kontrollcsoportként két normál temetőből (a franciaországi St Pierre és az angliai St Michael) származtak.

A vizsgálat tudományos újdonságát az adja, hogy a régészetben a nehézfém-expozíciót hagyományosan csontok, fogak vagy haj elemzésével mérik. A fogkő vizsgálatát eddig csak az ősi étrend vagy foglalkozások kutatására használták. Dr. Fiorin szerint a fogkő azért bizonyult kiváló információs forrásnak, mert "az élet során képződik a szájban, így közvetlenül rögzíti azokat a mikroszkopikus részecskéket és anyagokat, amelyekkel az egyén kapcsolatba került", beleértve a szájba vagy a száj köré felvitt gyógyszereket is.

Az eredmények egyértelműen kimutatták a leprozóriumokban eltemetett személyek fogkövének kiemelkedő higanytartalmát. A kutatók a talajminták elemzésével kizárták azt a lehetőséget is, hogy a higany a temetés után, a környezetből (például bányászatból) szivárgott volna a csontvázakba.

Az egyetlen lehetséges forrás a betegeken alkalmazott higanyalapú orvosi kezelés volt. A higanykoncentráció mértéke egyénenként változott, ami a kutatók szerint a társadalmi státuszra és a kezeléshez való hozzáférésre utal: a legmagasabb higanyszintet annál a két személynél mérték, akiket a lepratelep kápolnájában temettek el, ami egyértelműen privilegizált helyzetüket és az intenzívebb, így drágább orvosi ellátást jelzi.

A higany (kéneső) a középkori és kora újkori gyógyászat egyik legszélesebb körben - és tévesen - alkalmazott csodaszere volt. A higany egy rendkívül mérgező, szobahőmérsékleten párolgó folyékony fém, amelynek gőze belélegezve, vagy a bőrön át felszívódva súlyos idegrendszeri és szervi károsodásokat okoz. A korszak orvosai azonban hatékonynak tartották a különböző bőrelváltozások, a szifilisz és a lepra kezelésében (amelyeket a diagnosztikai hiányosságok miatt gyakran össze is kevertek).

A betegek bőrét zsírokkal és olajokkal kevert higanyos kenőcsökkel dörzsölték be, ami végső soron nem ritkán toxikus mérgezéshez és a beteg halálához vezetett. A jelenlegi kutatás azért is kiemelt jelentőségű, mert a két vizsgált lepratelepről (amelyek közül az angliai 1125-ben, a francia a 11. század végén létesült) semmilyen írásos orvosi feljegyzés nem maradt fenn, így a fogkőanalízis az egyetlen módszer a korabeli, tragikus következményekkel járó orvosi gyakorlat rekonstruálására.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
• A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
• Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
• Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
• Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
• Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
• Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai