A maják kiválóan szűrték a vizet, miközben akaratlanul higannyal mérgezték
Kiemelkedő mérnöki tudással szűrték ki a biológiai szennyeződéseket az ivóvízből az ókori maja Ucanal városában, a rituálékhoz használt cinóber (higany-szulfid) miatt azonban a település vízkészletét évszázadokon át súlyos, láthatatlan higanyszennyezés érte – derül ki a Montreali Egyetem kutatóinak az Archaeometry és a Journal of Archaeological Science: Reports című tudományos folyóiratokban publikált legfrissebb tanulmányaiból.
Látszólag tiszta víz
Az ősi Ucanal lakói évszázadokon át tiszta vizet ittak. A város víztározói mentesek maradtak az algavirágzástól és a székletszennyezéstől. A rendszer még akkor is működött, amikor más maja központok hanyatlani kezdtek. Ugyanakkor, láthatatlanul, a tározók üledékében higany gyűlt össze, amely egy vallási gyakorlat során használt pigmentből származott.
A kutatás a maja vízgazdálkodás egyik legkülönösebb paradoxonját tárta fel. A maják víze biológiailag tiszta volt, de kémiailag saját magulkat mérgezték meg.
A maja vízgazdálkodás kutatása Ucanal városában
A kutatók a maja vízgazdálkodás működését vizsgálták az ősi Ucanal városában. A lelőhely a mai Guatemala északi részén, Petén tartományban található, a Belize folyó vízrendszerének közelében.
Jean Tremblay doktorandusz a geokémia és a paleolimnológia módszereit egyesítette a kutatás során. Célja az volt, hogy feltárja a vízhez való hozzáférés és a társadalmi egyenlőtlenségek kapcsolatát ebben a sűrűn lakott, spanyol hódítás előtti városi központban. A vizsgálat 2018 és 2024 között zajlott Christina Halperin, a Montréali Egyetem régészprofesszora vezetésével.
Három víztározó története
A kutatás három különböző víztározóra összpontosított. Az Aguada 2 egy gazdagabb városnegyed vízellátását biztosította. Az Aguada 3 egy szerényebb lakóövezet közelében feküdt. A Piscina 2 pedig a város vízelvezető infrastruktúrájához kapcsolódott.
A kutatók az üledékmintákban biológiai és kémiai szennyeződés nyomait keresték. Vizsgálták a cianobaktériumok jelenlétét, a székletszennyezés biomarkereit és a nehézfémeket. Az eredmények új képet adnak arról, hogyan kezelték az ősi maja közösségek a létfontosságú erőforrásokat egy társadalmilag rétegzett városi környezetben.
Miért maradt tiszta a víz évszázadokon át?
Ucanal lakói közel 1500 éven át biológiailag tiszta vízhez jutottak. Ez még a terminális klasszikus korszakban is igaz maradt, amikor a város virágzott, miközben a maja világ számos központja hanyatlani kezdett. A siker a tudatos mérnöki tervezésnek köszönhető.
A monumentális Aguada 2 víztározó például magaslaton feküdt. A bemeneti csatornákat sziklákkal töltötték fel, így a víz már a medencébe jutás előtt áthaladt egy természetes szűrőrendszeren. Ez kiszűrte az üledéket és a hulladékot.
A kutatások arra is utalnak, hogy a víztározókat növényzet vette körül. A fák árnyékot adtak, ami csökkentette a víz hőmérsékletét. A hűvösebb víz gátolta a cianobaktériumok szaporodását.
Jean Tremblay így fogalmazott: A maják ismerték a cianobaktériumokat, hiszen ezek az algák jól láthatóak. A maják tudták kezelni azokkal a baktériumokat, amelyeket láthattak.
A maja vízgazdálkodás és a higiénia
A környezeti elemzések megerősítették a rendszer hatékonyságát. A szén és nitrogén aránya azt mutatta, hogy az üledékben található szerves anyag főként szárazföldi növényekből származott, nem algákból. A kutatók foszforhiányt azonosítottak, amely természetes módon korlátozta az algák növekedését.
Az ivóvíztározókban szinte teljesen hiányzott a székletszennyezés. A kutatók biomarkereket, például koprosztanolt vizsgáltak, hogy rekonstruálják a múlt higiéniai viszonyait. Még a legsűrűbben lakott időszakokban is alacsony maradt a szennyezés az Aguada 2 medencéjében. Ez arra utal, hogy a lakók hatékony hulladékkezelési rendszert működtettek. Valószínűleg a vízgyűjtő területen kívül kialakított, lezárt hulladékgödröket használtak.
A tározó, amely szemétteleppé vált
Az Aguada 3 teljesen eltért a többi tározótól. A medence lakóterületen belül feküdt, és jelentős szennyeződést mutatott. Tremblay szerint ezt a víztározót kisebb szemétlerakóként használták. A régészek törött kerámiákat, háztartási hulladékot és egy feldúlt emberi sír nyomait is megtalálták.
Minden jel arra utal, hogy az Aguada 3 nem ivóvízforrásként működött. Inkább kézműves tevékenységekhez vagy szennyvíz gyűjtésére használták.
A Piscina 2 ezzel szemben egy nagyobb vízelvezető csatornához kapcsolódott. Az állandó vízmozgás és levegőztetés segített csökkenteni a szennyeződést még a sűrűn lakott városi környezetben is.
A maja vízgazdálkodás rejtett veszélye
A vizsgálatok egy súlyos problémát is feltártak. Ucanal valamennyi tározójában magas higanyszintet mértek. Szinte minden üledékminta meghaladta a vízi környezetre vonatkozó toxicitási küszöbértéket.
A kutatók a szennyezés fő forrását a cinóber pigmentben azonosították. Ez az élénkvörös festék higanyszulfidból készült, és fontos szerepet játszott a maja rituálékban.
Christina Halperin szerint a vörös szín a vért idézte. A vér pedig központi jelentőségű volt a maja kozmológiában, ahol az élet és a halál ciklusa állandóan jelen volt.
A cinóber sztéléket, épületeket, rituális tárgyakat és emberi maradványokat is díszített. Az esőzések idővel bemosták a pigmentet a talajból a vízrendszerekbe.
Ez is érdekelhet
A terminális klasszikus korszakra a higany koncentrációja a nagyobb tározókban több mint háromszorosára nőtt. A jelenség egybeesett a kereskedelmi hálózatok bővülésével és a rituális tárgyak szélesebb körű elterjedésével.
A biológiai szennyeződések gyakran elszínezik a vizet vagy kellemetlen szagot okoznak. A higany azonban láthatatlan marad. Jean Tremblay szerint az akkori embereknek nem volt eszközük a felismerésére. A víz nem lett sem zavaros, sem vörös tőle. A vízben oldott higanyt a korszak legfejlettebb szűrési módszerei sem tudták semlegesíteni.
