A 9. századi repülőember?

A repülés története nem a 18. századi léggömbökkel kezdődik: már a 9. századi al-Andalúszban akadt egy tudós, aki kísérlettel, megfigyeléssel és önkritikával próbálta megfejteni az emberi repülés törvényeit. Abbász Ibn Firnász nem csodát akart bemutatni, hanem megérteni, hogyan maradhatna az ember a levegőben.

A modern repülés előtti korszak félreértése

A repülés történetét gyakran a 18. század végéhez kötik. 1783. november 21-én Párizs felett valóban különleges látvány tárult a tömeg elé, amikor egy kék és aranyszínű léggömb emelkedett a levegőbe a Bois de Boulogne környékén. A fedélzeten Pilâtre de Rozier és François Laurent utazott, akiket sokáig az első repülő embereknek tartottak.

E meghatározás azonban félrevezető. A Montgolfier-féle ballonrepülés technológiai áttörés volt, de nem az első emberi kísérlet a levegő meghódítására.

Abbász Ibn Firnász kora és háttere

Abbász Ibn Firnász berber származású családban született, feltehetően a 9. század elején. Fiatalon Córdobába költözött, amely al-Andalúsz kulturális és tudományos központja volt. A város vonzotta azokat, akik a matematika, a természettudomány, a zene vagy az irodalom iránt érdeklődtek.

Műveltsége kivételes volt. A korabeli források szerint egyszerre foglalkozott csillagászattal, mérnöki kérdésekkel, költészettel és zenével. Kortársai a „sok mindenhez értő bölcs” példájaként emlegették.

Abbász Ibn Firnász és az első repülési kísérlet

Az első ismert próbálkozás során Firnász bő, redőzött ruházatot viselt. A beszámolók szerint a ruha elegendő levegőt tartott meg ahhoz, hogy az esést tompítsa, így komoly sérülés nélkül ért földet. Ez a kísérlet inkább ejtőernyőszerű ereszkedés lehetett, mint valódi repülés.

Bár a próbálkozás nem hozott áttörést, megerősítette benne azt a meggyőződést, hogy az emberi test megfelelő eszközzel képes lehet a levegőben maradni.

Abbász Ibn Firnász második kísérlete és a kudarc tanulsága

A második kísérlet már egy fejlettebb szerkezettel történt. Firnász favázra erősített szárnyakat készített, és nyilvános bemutatót tartott, amelyen Córdobában sokan, köztük az emír udvarának tagjai is jelen voltak. A kísérlet során rövid ideig sikerült siklania.

A leszállás azonban kudarcba fulladt. A források egybehangzóan állítják, hogy a szerkezet nem rendelkezett stabilizáló farokrésszel. Firnász súlyosan megsérült, különösen a hátán, és ezt a sérülést élete végéig viselte.

A források és az emlékezet

A mutatvány nem merült feledésbe. Több későbbi történetíró, köztük Ibn Hajjan, részletesen beszámolt róla. Leírása szerint Firnász selyemmel borított szárnyakat használt, és al-Rusafa környékéről emelkedett a levegőbe. A landoláskor elszenvedett sérülést maga Firnász is elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy a madarak farkának utánzása elengedhetetlen lett volna.

Ez az önkritikus felismerés különösen figyelemre méltó, mert a kísérletet nem csodaként, hanem tanulási folyamatként értelmezte.

Abbász Ibn Firnász helye a repülés történetében

Bár kísérlete nem vezetett közvetlen technológiai fejlődéshez, jelentősége vitathatatlan. Ő hajtotta végre az egyik legkorábbi dokumentált, irányított emberi siklási kísérletet, és felismerte a repülés aerodinamikai alapelveinek egy részét.

Ezért tekintik ma Abbász Ibn Firnászt a repülés történetének korai, racionális gondolkodású úttörőjének, aki jóval a modern kor előtt próbálta megérteni, mitől maradhatna az ember a levegőben.