Feláldozott lámák gyapjában fedeztek fel inka kokaleveleket
Egy ősi inka rituálé során feláldozott lámák gyapjában találtak épen maradt kokaleveleket a perui Acarí-völgyben. A Ñawpa Pacha régészeti folyóiratban megjelent tanulmány szerint a felfedezés az első közvetlen bizonyíték arra, hogy a növényt rituálisan szétszórták az áldozatokon. A lelet rávilágít a korabeli spanyol krónikások feljegyzéseinek hiányosságaira és új részletekkel szolgál a meghódított területek pacifikálásának vallási hátteréről.
- A perui Tambo Viejo régészeti lelőhelyén feltárt, áldozati lámák gyapjában megőrződött kokaleveleket azonosítottak a kutatók.
- A felfedezés az első közvetlen bizonyíték a szentként tisztelt növény rituális szórására, ami ellentmond a korabeli spanyol feljegyzéseknek.
- A 15. század második feléből származó áldozatokat az inka hatalomátvétel és a terület spirituális megtisztítása céljából mutathatták be.
A dél-perui partvidéken fekvő Tambo Viejo egykori inka provinciális központjában 2018 óta zajlanak régészeti feltárások. A kutatók a 4-es számú építmény padlózata alatt kilenc fiatal áldozati láma maradványaira bukkantak. Az állatokat színes bojtokkal díszítették, arcukat piros pontokkal és vonalakkal festették ki, lábaikat megkötözték.
Lidio Valdez, a Calgary Egyetem kutatója a tanulmányban rámutatott, három láma gyapjába tapadva ősi kokaleveleket azonosítottak. A rituálé részeként az inkák tiszta folyami homokot szórtak az állatokra, négy tengerimalacot helyeztek rájuk, majd újabb homokréteg és tűzgyújtás után agyagpadlóval zárták le a területet.
A kokalevelek rituális kontextusban való azonosítása rendkívül ritka, mivel a növény a nedvesebb hegyvidéki klímán gyorsan lebomlik. Tambo Viejo sivatagi éghajlata azonban a legsérülékenyebb szerves anyagokat is konzerválja.
A mostani felfedezés jelentőségét az adja, hogy ellentmond a hódító spanyolok korabeli beszámolóinak. A 16. századi krónikások feljegyzései szerint az inkák az áldozati szertartások során a kokaleveleket elégették vagy csomókba kötve helyezték el. Valdez szerint a spanyolok vélhetően sosem vettek részt közvetlenül ezeken a belső vallási eseményeken, információikat csupán másodkézből szerezték, a helyiek pedig okkal hallgattak el részleteket az idegenek elől. Mivel az inka civilizáció nem hagyott hátra írásos emlékeket, a fizikai bizonyítékok elengedhetetlenek a korai feljegyzések hitelességének ellenőrzéséhez.
A szénizotópos kormeghatározás alapján az áldozat bemutatására Kr. u. 1450 és 1500 között került sor, röviddel azelőtt, hogy a helyszínen az első inka épületeket felhúzták volna. Tambo Viejo települését a 15. század elején alapították egy korábbi erődített falu romjain. A birodalom kiterjedt hódításai során a leigázott népek gyakran ellenálltak, ezért a hatalom megszilárdítása érdekében a katonai erő mellett házassági szövetségekre és nagyszabású vallási szertartásokra is szükség volt.
A régészek szerint a feltárt lámaáldozat célja a helyi szellemek kiengesztelése és a meghódított földterület szakrális birtokbavétele lehetett. A kutatók feltételezik, az állatokat a szertartás előtt ünnepélyes menetben vezették végig a főtéren, miközben a vallási vezetők beszédeket intéztek a megjelentekhez.
Ez is érdekelhet
A koka a prekolumbián andoki kultúrák egyik legszentebb növénye volt, amelyet az írott források szerint szinte minden vallási tevékenység során felhasználtak. Az inkák hitvilága szerint a világot benépesítő szellemek jóindulatának elnyeréséhez folyamatos áldozatokra volt szükség. A krónikák megőrizték azt a szokást, miszerint az őslakosok a leveleket a szájukban tartották, hogy erőt merítsenek és csillapítsák az éhségüket, és úgy tartották, a szellemek is hasonló hatásokra vágynak.
A spanyol hatóságok 1569-ben hivatalosan elítélték a növény használatát, ami a koka körüli kulturális megbélyegzéshez vezetett.
