Középkori erődítmény maradványait találták meg a wieliczkai kastélyban

2026. október 6.-Múlt-kor

Középkori erődítmény eddig ismeretlen kőfalait tárták fel a dél-lengyelországi Wieliczkában álló Żupny-kastély felújítási munkálatai során: a régészek a komplexum déli részén végzett földmunkák közben bukkantak a 14. századra datálható építészeti elemekre. A jó állapotban fennmaradt védművek azonosítása pontosítja a lengyel királyság egyik legfontosabb gazdasági központjának korai építéstörténetét.

Összefoglaló
  • Ismeretlen, 14. századi erődítmény maradványait tárták fel a lengyelországi Wieliczkában található Żupny-kastély felújítási munkálatai során.
  • A jó állapotban fennmaradt kőfal a krakkói sóbányászat egykori adminisztratív központjának déli védelmi rendszeréhez és alapozásához tartozhatott.
  • A műemlékvédelmi hatóságok elrendelték a leletek megóvását, amelyeket a jövőben a kastélymúzeum kibővített kiállításán a látogatók is megtekinthetnek.

A feltárást végző szakemberek masszív, kiváló állapotban megőrződött kőfalazatot azonosítottak a kastélyudvar déli szárnyának alapjainál. Az építészeti vizsgálatok kimutatták, hogy a szabályosan rakott kőtömbökből álló falszakaszhoz egykor különböző gazdasági és kiszolgáló épületek csatlakoztak.

 

A múzeum szakértői szerint a struktúra nagy valószínűséggel a 14. században épült, és egyszerre funkcionált a kastély erődítményrendszerének részeként, valamint a déli épületszárny teherhordó alapozásaként. A lengyel műemlékvédelmi hatóságok azonnal elrendelték a maradványok szakszerű konzerválását, nyitva hagyva annak lehetőségét, hogy a középkori falakat a jövőben a nagyközönség számára is bemutathatóvá tegyék.

A wieliczkai Żupny-kastély évszázadokon keresztül a Krakkói Sóvidék adminisztratív és gazdasági központjaként működött. A létesítményből irányították a wieliczkai és a bochniai sóbányák kitermelését, amelyek a középkorban és a kora újkorban a lengyel korona bevételeinek jelentős részét biztosították.

A só a 14. századi Európában tartósítószerként és stratégiai árucikként kiemelkedő értéket képviselt, így a bányákat felügyelő központ katonai védelme elsődleges állami érdek volt. A komplexumot az évszázadok során többször kibővítették és átépítették, aminek következtében a korai középkori erődítések jelentős része megsemmisült, vagy a későbbi reneszánsz és barokk kori építkezések rétegei alá rejtőzött.

A középkori falmaradványok felszínre kerülése a múzeumkomplexum jelenleg is zajló, átfogó rekonstrukciójának köszönhető. A júliusban indult és a tervek szerint a jövő év végén befejeződő beruházás a váratlan régészeti leletek ellenére is folytatódik a kastély többi részén.

A fejlesztési projekt célja, hogy a korábbi négyszáz négyzetméteres kiállítóteret csaknem ezerötszáz négyzetméteresre bővítsék. A megújuló déli szárnyban modern oktatási és múzeumpedagógiai műhelyeket alakítanak ki, míg az épületegyüttes más részein egy nagyszabású, A korona sóékszere címet viselő új állandó kiállítás kap helyet. A most megtalált 14. századi erődítményrészlet integrálása az új kiállítótérbe tovább gazdagíthatja a krakkói régió ipartörténeti örökségének bemutatását.