Fakaróra húzott őstulokkoponyát tártak fel Észak-Németországban
Egy 10 500 éves, fakaróra húzott őstulokkoponya maradványait azonosították egy észak-németországi őskori lelőhelyen. A Leibniz Régészeti Központ szakembereinek beszámolója szerint a lelet egy kora mezolitikumi temetkezési rituálé része lehetett. A Schleswig-Holstein tartománybeli Duvensee-lápvidéken előkerült objektum egyedülállónak számít a jégkorszak utáni vadászó-gyűjtögető közösségek kutatásában.
- Egy 10 500 éves, fakaróhoz rögzített őstulokkoponyát vizsgálnak a németországi Schleswig-Holstein tartományban található Duvensee-lápvidéken.
- A 2025 nyarán feltárt ritka lelet valószínűleg Észak-Németország legrégebbi ismert sírjához és a korabeli vadászó-gyűjtögető közösségek temetkezési rituáléjához kapcsolódik.
- A szakemberek szerint a mocsár kiszáradása veszélyezteti az eddig kiváló állapotban megőrződött szerves anyagokat, ezért a feltárások 2026-ban is folytatódnak.
Harald Lübke régész, az ásatások vezetője rámutatott, a koponyát a 2025-ös nyári szezonban találták meg néhány méterre attól a helytől, amelyet a kutatók Észak-Németország legrégebbi ismert sírjaként azonosítottak. Ezt a temetkezést a 2022-es és 2023-as régészeti munkálatok során vizsgálták meg. A szakértők szerint a két felfedezés közelsége nem véletlen, a fakaróra rögzített állatkoponya valószínűleg a sírba helyezett halott védelmét szolgálhatta. Több mint húsz specialista tanulmányozta a leletet az elmúlt hónapokban, hogy pontosabb képet kapjanak a rögzítés módjáról.
A térségben élő őskori közösségek elhamvasztották halottaikat, majd a maradványokat a halotti máglya anyagával együtt temették el. Az újonnan felfedezett koponya arra utal, hogy a szertartásnak része lehetett az állati maradványok fakarókon történő elhelyezése a sír körül.
A jelenlegi legfontosabb kérdés az, hogy a fadarabot pontosan hogyan illesztették a koponyába. Ennek tisztázása érdekében a szakemberek az állat állkapcsának óvatos leválasztását tervezik. A lelet a nedves, oxigéntől elzárt mocsári környezetnek köszönhetően több mint tízezer év elteltével is szinte teljesen ép maradt.
Ez is érdekelhet
A Duvensee-lápvidék mintegy száz éve a régészeti kutatások kiemelt helyszíne, ahol napjainkig több mint húsz őskori lelőhelyet dokumentáltak. A terület azonban folyamatosan szárad ki, ami veszélyezteti a fa és a csontok megmaradását biztosító kivételes körülményeket. A környezeti romlás miatt az évezredekig épségben maradt leletek gyors bomlásnak indulhatnak. A Leibniz Régészeti Központ munkatársai a 2026-os nyári szezonban is folytatják a feltárásokat, abban a reményben, hogy egy történelem előtti csónak maradványaira is rábukkannak, amely bemutatná a kőkorszaki vízi közlekedést.
A korszak történelmi hátterét a legutóbbi jégkorszak lezárulása utáni felmelegedés határozta meg. A Kr. e. 9. évezred körüli időszakban Észak-Európát még évezredek választották el az állandó mezőgazdasági települések megjelenésétől, a tájat mobilis csoportok lakták. Ezen életmód központi eleme volt a nagytestű emlősök, köztük az őstulok vadászata. A modern szarvasmarha kihalt, robusztus vadőse egykor kiterjedt területeket népesített be. A most feltárt koponya nemcsak a faj elterjedtségét, hanem a korai európai hitvilágban betöltött szimbolikus szerepét is igazolja.
