Tíz érdekesség a magyar Himnuszról

2026. január 22.-Múlt-kor

Nem tekintették mesterműnek, nem akarták himnusznak, a katolikus templomokban tiltották és sokáig ülve énekelték - a Himnusz története tele van meglepő fordulatokkal és anekdotákkal. A magyar kultúra napja alkalmából összegyűjtöttük ezek közül a tíz legizgalmasabbat.

Kölcsey Ferenc Anton Einsle olajfestményén
Kölcsey Ferenc Anton Einsle olajfestményén (Forrás: Wikipédia / Közkincs)

1. Kölcsey Ferenc nem tekintette életműve csúcsának a költeményt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a kézirat letisztázása után évekig asztalfiókban tartotta, és végül nem a Szemere Pállal közösen alapított Minerva, hanem a költő által lebecsült Aurora hasábjain jelentette meg a költeményt először, 1829-ben.

2. Kezdetben Kölcsey kortársai sem rajongtak a Himnuszért. Első önéletrajzírója, Toldy Ferenc is csak röviden tért ki a műre az Aurora aktuális számáról írt recenziója kapcsán.

3. A Himnusz első nyilvános sikerét 1832-ben aratta a Pesti Casino egyik felolvasóestjén. Még ebben az évben meg is jelent Kölcsey Ferenc munkáinak összefoglaló kötete, amelyben a költemény címe már így szerepelt: Hymnus, a ’Magyar nép’ zivataros századaiból.

4. A reformkorban sokan a lendületesebb Szózatot szerették volna Magyarország nemzeti himnuszának. Közéjük tartozott Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója is, aki 1843-ban pályázatot hirdetett Vörösmarty művének megzenésítésére. Érdekesség, hogy az az ifjú Erkel Ferenc is tagja volt a zsűrinek, aki az egy évvel későbbi – immár Kölcsey művére kiírt – pályázatot végül megnyerte.

5. Erkel Ferenc állítólag mindössze egy óra alatt komponálta meg a Himnusz zenéjét. Az alkotási folyamatról így nyilatkozott később tanítványának, Gárdonyi Gézának: „Hát hogy is kellene ezt a Himnuszt megcsinálni? […]. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a Himnusz…”

6. Először Rátkay László országgyűlési képviselő vetette fel 1903-ban a parlamentben, hogy Kölcsey Ferenc alkotása lehetne a magyar nemzet himnusza. Széll Kálmán miniszterelnök azonban elvetette a javaslatot azzal az ürüggyel, hogy a többségnek (és őneki) nincs semmi problémája a Gotterhaltéval – így az ötlet végül lekerült a napirendről.

7. A Himnusz sorsa nem volt mentes a felekezeti vitáktól sem. A 19. században a katolikus egyház a „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” szövegrészt dogmatikai szempontból kifogásolhatónak vélte, ezért megtiltotta a híveknek, hogy templomi keretek között énekeljék a Himnuszt. Bár a 20. században ez a hozzáállás enyhült, ekkor is voltak, akik tartották magukat a szigorú ítélethez: Mindszenty József zalai apátplébánosként például még az 1920-as években is kivonult a miséről, ha a hívek rázendítettek Kölcsey művére.

8. Viszonylag későn alakult ki az a szokás, hogy állva énekeljük nemzeti imádságunkat. Egy anekdota szerint 1896-ban a Népszínházban egy daljáték végén csendült fel a Himnusz, mire váratlanul felállt egy huszártiszt, aki – annak ellenére, hogy többen is rápisszegtek – végig állva maradt. Példáját egyre többen követték, míg végül a mű végére már állt az egész publikum. A szokás gyorsan terjedt: pár héttel később Erkel István király című operájának bemutatója után már Ferenc József is állva hallgatta végig.

9. Erkel eredeti kottája még a verbunkosok frissebb, gyorsabb ritmusát idézte. A trianoni békediktátum sokkja után azonban a nemzet gyászához igazodva a művet elkezdték lassabban, tragikusabban játszani. Ezt a változást Dohnányi Ernő 1938-as, ünnepélyesebb átdolgozása rögzítette végleg, így ma már ezt a méltóságteljes verziót tekintjük alapnak.

10. Bármilyen hihetetlen, a Himnusz jogilag csak a rendszerváltáskor vált Magyarország hivatalos állami jelképévé. Bár 1903-ban tettek rá kísérletet, és az 1949-es alkotmány is említést tett róla, a szöveg szerinti védettséget csak az 1989. október 23-án hatályba lépett alkotmánymódosítás (XXXI. törvény) biztosította számára először.