Török kori híd leleteit tárták fel Szolnoknál
Több ezer évet átfogó régészeti leletegyüttest, köztük egy 1562-ben épült török kori híd maradványait vizsgálták meg a szakemberek a Tisza kiszáradt medrében Szolnoknál. Ahogy arról a Szoljon hírportál hétvégi riportja beszámolt, a Damjanich János Múzeum kutatói a folyó történelmi negatív vízállását kihasználva végeztek műszeres leletmentést a Zagyva torkolatánál. A feltárás során az őskori állatcsontoktól kezdve a hódoltság kori kerámiákig számos olyan tárgy került elő, amelyeket az egykori híd cölöpjei fogtak fel az évszázadok során.
- A Tisza rendkívül alacsony vízállása miatt kutathatóvá vált egy 1562-ben épült török kori híd maradványa a folyó szolnoki szakaszán.
- A Damjanich János Múzeum munkatársai őskori állatcsontokat, valamint bronzkori és hódoltság kori használati tárgyakat emeltek ki a mederből.
- A vízszint drasztikus csökkenése egyúttal veszélyezteti is a felszínre került, évszázadokig a víz alatt konzerválódott fa cölöpsorok állagát.
A folyómeder szokatlanul nagy kiterjedésű szárazra kerülése lehetővé tette, hogy a régészek az önkéntes fémkeresős csapattal együtt búvárfelszerelés nélkül, szisztematikus vizsgálatot hajtsanak végre a területen.
Kertész Róbert, a Damjanich János Múzeum ásatásvezető régésze a megyei hírportálnak elmondta, a híd egykori faszerkezete évszázadokon át természetes üledékcsapdaként működött. A mederbe vert cölöpök felfogták a víz által sodort hordalékot, valamint a hídról a folyóba hullott tárgyakat, így egy viszonylag kis területen több történelmi korszak emlékei halmozódtak fel.
A helyszínen begyűjtött leletanyag rendkívül sokrétű. A legkorábbi emlékeket a pleisztocén kori fosszíliák, köztük egy mamutcsont, valamint lótól és szarvasmarhától származó állatcsontok jelentik, de a kutatók egy bronzkori fémedény töredékét is azonosították. A kora újkori, 16. és 17. századi rétegekből fegyveralkatrészek, muskétagolyók, mázas cserépkályha-darabok és egy csontból faragott késnyél került elő. A felmérés legépebb darabja egy zöld mázas török kori kerámiatálka volt, amely szinte sértetlenül vészelte át az elmúlt évszázadokat a folyami iszapba ágyazódva.
A kutatás során a szakemberek a Tisza hajózási útvonala miatt korábban elpusztultnak hitt, a meder közepén elhelyezkedő cölöpsorokat is azonosítani tudták. Ezek vonalában egy 170 centiméter magas, négyágú vashorgonyt is feltártak, amely feltehetően a régi hídszerkezetbe akadva maradt a folyó fenekén.
Az alacsony vízállás azonban nemcsak kutatási lehetőséget teremtett, hanem komoly veszélyt is jelent a műemlékvédelmi leletekre. Az ötszáz éven át a víz alatt, oxigéntől elzárva konzerválódott faanyag a levegőn gyors száradásnak indul, ami a cölöpök megrepedéséhez és visszafordíthatatlan károsodásához vezet.
Ez is érdekelhet
A szolnoki török kori híd a 16. századi hódoltsági faépítészet egyik kiemelkedő hazai emléke. A vár 1552-es oszmán elfoglalását követően Szolnok fontos katonai és kereskedelmi bázissá vált a hódoltsági terület peremén. A budai pasa utasítására 1562-ben felépített állandó fahidat a csapatmozgások felgyorsítására és az alföldi utánpótlási útvonalak biztosítására használták.
A most felszínre került, a híd használatának mindennapjait tükröző tárgyakat a Damjanich János Múzeumba szállították, ahol a szakemberek megkezdik azok tisztítását és tudományos feldolgozását. A múzeum munkatársai egyúttal felhívták a lakosság figyelmét, hogy a területen talált tárgyak elmozdítása tilos, a régészeti leletek megóvása érdekében pedig minden esetben értesíteni kell a hatóságokat.
