Betört koponyájú emberáldozatokat temettek a korai egyiptomi uralkodók mellé
Halálos koponyasérüléseket azonosítottak az ókori Egyiptom első dinasztiájának uralkodóit kísérő szolgálók és udvari tisztviselők maradványain, ami fizikai bizonyítékot szolgáltat a kora dinasztikus emberáldozatokra. Ahogy az a Frontiers in Environmental Archaeology című tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányból kiderül, az amerikai Purdue Egyetem kutatói negyvenhat, korábban feltárt koponyát vizsgáltak meg újra. A Kr. e. 3000 körüli időszakból származó, Abüdosz közelében talált leletek elemzése lezárhatja a régészek között több mint egy évszázada zajló vitát a rituális gyilkosságok egyiptomi gyakorlatáról.
- Az ókori egyiptomi első dinasztia uralkodóit kísérő szolgálók koponyáin halálos sérüléseket azonosítottak az amerikai Purdue Egyetem kutatói.
- A felfedezés megerősíti azt a több mint százéves elméletet, amely szerint a kora dinasztikus korban emberáldozatokat mutattak be a fáraók temetésekor.
- A gyakorlat a második dinasztia idejére teljesen eltűnt, a szolgálókat pedig a későbbi korokban szobrocskákkal helyettesítették a sírokban.
Roselyn Campbell, a kutatás vezetője a Cambridge-i Egyetem Duckworth-gyűjteményében őrzött csontmaradványokat elemezte modern módszerekkel. A vizsgált negyvenhat koponya az Abüdosz melletti Umm el-Kaáb királyi temetőjéből, Dzser és Dzset királyok, valamint Merneith királyné sírja körüli melléktemetkezésekből származik.
A szakember megállapította, hogy a leletek közül tizennyolc esetben egyértelműen a halál beállta körül szerzett, végzetes traumák nyomai láthatók. A sérülések között különböző koponyatörések, egy esetben pedig a szemgödröt ért súlyos vágás is szerepel. A törésmintázatok alapján a halálos csapásokat nem a korabeli egyiptomi ábrázolásokon gyakran feltűnő, kőből készült buzogányokkal, hanem lapos, széles, fából vagy agancsból faragott eszközökkel mérték az áldozatokra.
Az Umm el-Kaáb-i sírkomplexum feltárását az 1920-as években Flinders Petrie angol egyiptológus végezte el. Ő már a temetkezések elrendezéséből arra következtetett, hogy a királyi udvartartás tagjait, köztük a kézműveseket, pecsétőröket és udvarhölgyeket feláldozták uralkodójuk halálakor.
Mivel Petrie a maga korában nem azonosított traumára utaló nyomokat, úgy vélte, az áldozatokat élve temethették el. Más szakértők szerint a szolgálók természetes úton hunytak el, és csak később hantolták őket uruk mellé. Campbell szerint a korábbi kutatók egyszerűen nem ismerték fel a halálos sérüléseket, és azokat a csontok későbbi, földben eltöltött évezredek alatti romlásának tulajdonították.
Ez is érdekelhet
Az emberáldozatok bemutatásának gyakorlata a kora dinasztikus korban viszonylag rövid ideig élt, a második dinasztia hajnalára teljesen eltűnt. Az első dinasztia alapítója, Aha fáraó mellett még csak néhány melléksír feküdt, ám utódainál ez a szám több százra duzzadt.
Salima Ikram, a kairói Amerikai Egyetem professzora a felfedezés kapcsán kiemelte, a korai fáraókat isteni lényként tisztelték, így a szolgálók egy része kiváltságként is tekinthetett a túlvilági szolgálatra. A későbbi korszakokban a kegyetlen rituálét szimbolikus tettek váltották fel. A fáraók sírjaiba a munkásokat megtestesítő apró szobrocskákat, usébtiket helyeztek el, amelyek a vallási elképzelések szerint a túlvilágon vették át a fizikai munkát az elhunyt uralkodó helyett.
