2500 éves műtét nyomát tárták fel a szkíták korából

Az eddig ismert egyik legbonyolultabb ókori sebészeti beavatkozás, egy 2500 éves állkapocs-rekonstrukció bizonyítékait tárták fel orosz kutatók. A Novoszibirszki Állami Egyetem (NSU) szakemberei nagy felbontású CT-vizsgálatokkal igazolták, hogy a vaskori Pazirik-kultúra gyógyítói képesek voltak fúrt csatornák és szerves rögzítések segítségével helyreállítani egy roncsolódott állkapocsízületet, megmentve ezzel a páciens életét.

CT-vizsgálat mint időgép a Pazirik-kultúra esetében

A kutatók az Altaj Köztársaság területén, az Ukok-fennsíkon feltárt Felső-Kaljin-2 temetkezési hely egyik koponyáját vizsgálták. A lelőhely a Pazirik-kultúrához tartozik, amely a Kr. e. 6–3. század között élt szkíta kori közösség volt. A kultúra híres az átfagyott kurgánokról, amelyek kivételes állapotban őrizték meg a halottakat és mellékleteiket. A lelőhelyet 1994-ben fedezte fel Vjacseszlav Molodin régész. Több kisebb kurgán került elő, közülük kettő érintetlen maradt.

A vizsgálatot a Novoszibirszki Állami Egyetem Nukleáris és Innovatív Orvostudományi Laboratóriumában végezték korszerű CT-berendezéssel. A kutatók 551 darab, 0,75 milliméter vastagságú metszetet készítettek. Ezekből pontos háromdimenziós rekonstrukciót állítottak össze.

Súlyos trauma és rekonstrukció a Pazirik-kultúra idején

A felvételek szerint a nő életében komoly fejsérülést szenvedett. A jobb halántékcsonton 6–8 milliméteres impressziós törés látható. A trauma elmozdította az állkapcsot, és károsította a szalagokat.

Orvosi beavatkozás nélkül az ilyen sérülés súlyos rágási és beszédzavart okoz. A kutatók szerint a túlélés esélye minimális lett volna kezelés nélkül.

A csontban két, egymást derékszögben keresztező, körülbelül 1,5 milliméter átmérőjű furat látható. Az egyik az alsó állkapocs fején, a másik a halántékcsont járomcsontnyúlványán haladt át. A furatok körül gyűrűs csontújraképződés figyelhető meg, ami egyértelműen igazolja a gyógyulást és a túlélést.

A csatornákban rugalmas szerves anyag maradványait azonosították. A kutatók lószőrre vagy állati ínra gyanakodnak. Ez az anyag stabilizálhatta az ízületet, és egy korai rögzítési technikaként működhetett. A fúrás precíz és kontrollált volt. A csont átalakulása azt mutatja, hogy a nő hosszabb ideig élt a beavatkozás után.

A túlélés nyomai a fogazaton

A fogazat aszimmetriája további bizonyítékot szolgáltat. A bal oldalon erőteljes kopás, letört zápfogak és gyulladásos elváltozások jelentkeztek a foggyökerek körül. Ezek a hosszan tartó túlterhelés jelei.

A jobb oldal ezzel szemben kevésbé kopott. A minta arra utal, hogy a nő a rágás nagy részét a bal oldalra terhelte át. Valószínűleg hónapokig, akár évekig alkalmazkodott így a sérüléshez. Halálakor 25–30 éves lehetett, ami a korszak viszonyai között érett kornak számított.

Szokatlan temetés az Ukok-fennsíkon

A sír eltért a gazdag mellékleteiről ismert pazirki temetkezésektől. A nő sírja nem tartalmazott jelentős tárgyakat, csupán egy, a közösség nőire jellemző hagyományos parókát.

A sírkamrát masszív vörösfenyő rönkökből építették. A nagyrészt fátlan magashegyi fennsíkon a faanyag beszerzése és szállítása komoly szervezést igényelt.

Natalja Poloszmak szerint maga a műtét is azt jelzi, hogy a közösség nagyra értékelte az életét. „Nem tudjuk, mi tette őt személyesen fontossá a közössége számára. Valószínűleg minden paziriki egyén rendelkezett alapvető – néha egyedülálló – készségekkel: famegmunkálás, varrás, nemezapplikálás, tetoválás, gyógyítás, mesemondás és még sok más, amit talán soha nem fogunk teljesen megérteni. Ebben a társadalomban az embereket egyszerűen azért értékelték, mert léteztek, és haláluk után is tisztelték őket.”

Részben mumifikálódott fejét az Orosz Tudományos Akadémia Szibériai Kirendeltségének Régészeti és Néprajzi Intézetébe szállították további vizsgálatra.

Mumifikáció és sebészet a Pazirik-kultúrában

A Pazirik-kultúra ismert volt a mesterséges mumifikálás gyakorlatáról. A belső szervek eltávolítása és a test konzerválása alapos anatómiai ismereteket igényelt. A kutatók szerint ez a tudás hozzájárulhatott a sebészeti technikák fejlődéséhez.

Korábbi vizsgálatok egy másik, az Ak-Alaha-3 lelőhelyről származó híres múmián koponyatrepanáció nyomait mutatták ki. A most feltárt eset azonban az első ismert példája lehet az állkapocsízület rekonstrukciójának az ókorból.

Mit jelent mindez a szibériai vaskor történetében

Az Ukok-fennsík zord környezete kemény életfeltételeket teremtett. A lovas életmód sérülésveszélyes volt. Egy közösség túlélése múlhatott azon, képes-e kezelni a traumás sérüléseket.

A paziriki kézműves tárgyak finom kidolgozása magas szintű kézügyességet jelez. A bőrkabátokat akár 4 milliméterenként vezetett ínszálakkal varrták, centiméterenként húsz öltéssel. Ez a precizitás a sebészeti pontossággal rokonítható.