Rituális fürdőket tártak fel a jeruzsálemi Templom-hegynél
Egy monumentális, a Második Templom korából származó rituális fürdőkomplexumot tártak fel Jeruzsálemben, az Ofel domb területén a Jeruzsálemi Héber Egyetem és az Armstrong Intézet kutatói. A feltárást vezető Uzi Leibner és Orit Peleg-Barkat professzorok szerint a létesítmény a szentélybe tartó zarándokok tömegeinek rituális megtisztulását szolgálta a római pusztítást megelőző évtizedekben.
- Izraeli régészek egy eddig ismeretlen, monumentális rituális fürdőkomplexumot azonosítottak Jeruzsálemben, a Templom-hegy lábánál fekvő Ofel dombon.
- A Kr. u. 70-ben elpusztult épületegyüttes kivételes vízelvezető rendszerrel rendelkezett, amely az ünnepekkor érkező több ezer zarándok folyamatos megtisztulását tette lehetővé.
- A leletegyüttes a Második Templom korabeli zarándoklatok gyakorlati lebonyolításáról és az ókori zsidó tisztasági rítusokról szolgáltat új régészeti bizonyítékokat.
A kétszáznyolcvan négyzetméteres kiterjedésű komplexum három hagyományos rituális fürdőt (mikvét), egy nyitott négyszögletes medencét, valamint két vakolt tartályt foglal magába. A Kr.u. 1. század elejétől Kr.u. 70-ig működő épületegyüttes rendkívül jó állapotban maradt fenn.
A leletek között található egy 4,2 méteres belmagasságú, kőboltozatos tetővel és vízbefolyó aknával rendelkező mikve is. A tető nélküli, lépcsős medencét a régészek szerint bizonyos tárgyak rituális tisztítására vagy a zarándokok lábmosására használhatták, a tartályok pedig az út során beszennyeződött ruhák mosását szolgálhatták.
A létesítmény legjelentősebb műszaki különlegessége a vízelvezető rendszer. Az ókori mikvék vallási okokból általában nem rendelkeztek lefolyóval, mivel a természetes forrásból származó vízszint nem csökkenhetett a rituális minimum alá, így a vizet szükség esetén kézzel kellett kimeríteni. Az újonnan feltárt fürdők azonban a medencék alján lévő, dugóval zárható lefolyókkal, alattuk pedig egy több mint két méter magas, sziklába vájt csatornával rendelkeztek. A nagy ünnepekkor érkező zarándokok kiszolgálása megkövetelte a víz gyakori cseréjét, amelyet a kutatók szerint valószínűleg a Templom-hegyet is ellátó alsó vízvezeték-rendszer egyik leágazása biztosított.
A bibliai előírások szerint az izraelita férfiaknak évente háromszor, pészah, sávuót és szukkót ünnepén kellett megjelenniük a jeruzsálemi szentélyben, és a szent hegyre lépés előtt meg kellett tisztulniuk. A fürdőkomplexum éppen a déli feljáró tövében helyezkedik el, így topográfiai szempontból tökéletesen illeszkedett a zarándoklatok útvonalába. Az ásatások során kiderült, hogy a helyszínen már a Kr. e. 1. században, a Hasmoneus- vagy a Heródes-dinasztia idején is működött egy korábbi, szintén mikvét tartalmazó kőépület.
Ez is érdekelhet
A zarándokokat ellátó intézmény működésének az első zsidó háború vetett véget Kr. u. 70-ben, amikor a római csapatok elfoglalták Jeruzsálemet és elpusztították a Második Templomot. Ennek történelmi bizonyítékaként a régészek a Római Birodalom elleni felkelés idejéből származó, a lázadók által vert érméket találtak a padlón és a pusztulási törmelékek között.
A terület a későbbi évszázadokban átalakult, a feltárást nehezítette, hogy a kutatóknak a bizánci korból, valamint az Omajjád-kalifátus idejéből származó romokon és építészeti rétegeken kellett áthatolniuk, mire elérték az első századi maradványokat.
