Nagyobb és egyenlőbb volt a szerbiai kőkori település, mint eddig hitték
A korábban feltételezettnél kiterjedtebb volt a szerbiai Opovo térségében feltárt késő neolitikus település, amelynek társadalmát a strukturális egyenlőség és a kooperáció jellemezte. Ahogy az az Archaeologia Austriaca című folyóiratban megjelent német, szerb és amerikai közös tanulmányból kiderül, a kutatók modern geofizikai módszerekkel pontosították a negyven évvel ezelőtti ásatások adatait. A kiterjesztett feltárás új tényeket szolgáltat a Kr. e. 5. évezredben a Balkán-félszigeten virágzó Vinča-kultúra demográfiai viszonyairól és gazdasági hálózatairól.
- Német, szerb és amerikai kutatók geofizikai módszerekkel vizsgálták meg a szerbiai Opovo Ugar-Bajbuk késő neolitikus lelőhelyét, felülírva az 1980-as évek korábbi becsléseit.
- A felmérések alapján a település területe meghaladta a kilenc hektárt, a benne található több mint kétszáz házban pedig egy időben akár hétszázan is élhettek.
- A lakóépületek méretének elemzése arra utal, hogy a közösségben alacsony volt a vagyoni egyenlőtlenség, a védművek kiépítése pedig hierarchikus kényszer helyett együttműködésen alapult.
A Kieli Egyetem, a pancsovai Nemzeti Múzeum, a Vajdasági Múzeum és a Kaliforniai Egyetem szakemberei 2022 és 2024 között végeztek átfogó méréseket Opovo Ugar-Bajbuk lelőhelyén.
Fynn Wilkes, a Kieli Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője a sajtónak elmondta, a szakemberek az 1980-as évekbeli feltárások eredményeit felszíni leletgyűjtéssel, roncsolásmentes geofizikai térképezéssel és célzott talajfúrásokkal egészítették ki. Míg a korábbi becslések öt hektárra és kétszáz főre tették a település méretét, a modern műszerekkel nyert adatok alapján a kiterjedés meghaladta a kilenc hektárt. A radarképek legalább kétszázhúsz ház nyomát azonosították, a település csúcsidőszakában pedig a lakosság száma a hétszáz főt is túlléphette.
A frissített szénizotópos kormeghatározás a település fő fázisát a Kr. e. 4850 és Kr. e. 4725 közötti időszakra teszi. A település ez idő alatt folyamatosan lakott volt, története során a kutatók két főbb megtelepedési fázist és területbővülést is megállapítottak. Martin Furholt professzor, a tanulmány társszerzője kiemelte, hogy a feltárt lakóépületek méreteinek elemzése alacsony szintű vagyoni egyenlőtlenségre utal. Bár gazdasági különbségek valószínűleg léteztek a közösségen belül, ezek a javak nem vezettek jelentős társadalmi rétegződéshez.
Ezt az állapotot támasztja alá a települést övező öt árokrendszer is, amelyek megépítése magas fokú szervezettséget igényelt, de a kényszerítésre utaló nyomok hiánya miatt hierarchikus irányítás helyett egyértelműen az együttműködésen alapuló munkamegosztást jelez.
Ez is érdekelhet
Az opovói lelőhely a délkelet-európai neolitikum megértésének egyik kulcsfontosságú pontja. A mai Szerbia területén található névadó lelőhelyről elnevezett Vinča-kultúra a kőkorszak kései szakaszát képviseli a régióban. A térségben több mint hatezer-ötszáz évvel ezelőtt jelentek meg az első nagy méretű, tartósan lakott európai települések. A korszak közösségei kiterjedt kereskedelmi hálózatokat tartottak fenn, a fejlett kerámiaiparuk és kőmegmunkálásuk pedig a nyersanyagok alapos ismeretéről és gazdag formakincsről tanúskodik.
A most közzétett kutatás igazolja, hogy a minimálisan invazív, modern technológiák alkalmazása a korábbi ásatások adatainak felülvizsgálatával képes pontosítani a kontinens korai társadalmainak gazdasági és szociális fejlődéstörténetét.
